Ebben az évben a KAPTÁR társalapítója, Levendel Áron mondott beszédet a Corvinus Egyetem diplomaosztó rendezvényén. Itt olvashatjátok minden tanulságával együtt a teljes beszédet, ami elhangzott aznap.
,,Sziasztok kedves Corvinusosok!
Megtisztelő ma itt lenni veletek, hogy én is köszönthetlek és gratulálhatok nektek ehhez a nagy mérföldkőhöz. Megtisztelő és különleges, mert nekem is ez az első diplomaosztó, amin részt veszek. Az én diplomámat ugyanis a postás hozta, és az igazat megvallva, nem kerített különösen nagy feneket az átadáshoz.
Úgy 10-15 évvel lehetek előttetek tapasztalatban, ezért nem akarom megmondani a tutit, hogy mit csináljatok, vagy mit ne csináljatok. Azt viszont szívesen megosztom, nekem mi hozott sikert. Olyan nekem fontos tanulságok, megértések ezek, amire azt mondom, bárcsak tudtam volna 15 éve, az egyetem végén már. Ezért ezeket legalább annyira mondom az akkori magamnak, mint nektek most.
Ti nagy valószínűséggel döntéshozók lesztek, befolyásos emberek, ezt szem előtt tartva gyűjtöttem össze a gondolataimat (a vállalkozói megértéseimet, mivel nem mindenkinek releváns itt, meghagyom magamnak). Önfejlesztésről és az útról fogok beszélni.
Hangsúlyozom, hogy ezek az én aktuális megértéseim és félreértéseim a fiatal magamnak, és ha ebből bármi hasznos, elgondolkodtató neked is, akkor ennek a beszédnek itt van értelme.
De kérlek hallgasd szkeptikusan, jó?
Szóval Kedves Áron,
A közgázon megszerzett szemlélet és kritikai gondolkodásmód szuper fontos, de a diplomád a világon senkit nem fog érdekelni.
Vagy ha igen, akkor rossz helyre kerültél. Bocs.
Hogy mire összpontosíts helyette?
Arra, hogy tudod kifejezni magad és az ötleteidet, mennyire tudsz csapatban, más ötleteit beépítve gondolkozni, milyen gyorsan tanulsz, mennyire vagy önreflektív, és hogy mennyire magabiztos és könnyed az angolod. Szóval papírok és mindenféle “CV-pozitív” elemek kergetése helyett foglalkozz önismerettel és önfejlesztéssel! Mondok egy-egy konkrétumot, ami nekem segített, hogy értsd mire gondolok:
- Önkifejezés – tarts előadásokat, taníts, vedd fel magadat és nézd vissza; járj nyilvános beszédet gyakorló közösségbe;
- Csapatmunka – beszélgessetek a csapatmunkáról, vállalj önkéntességet, szervezz másokkal együtt, vállalj szerepet és vállalj felelősséget; Az egyetem utolsó 2 évében belefolytam egy nagyszabású konferencia szervezésébe, ahol megismertem és kapcsolatot építettem a hazai és nemzetközi szervezetfejlesztő közösség krémjével.
- Tanulás – vezess gondolat naplót, írd le, hogy mi foglalkoztat, milyen döntéseket hoztál, mit tanultál ezekből; Amikor erre készültem, visszaolvastam, hogy mi mindenről írtam korábban… sokszor a legjobb inspirációk saját magadtól érkezhetnek!
- Önismeret – meditálj, járj időnként pszichológushoz, terápiába, önismereti csoportba; Én gyakran fordulok coachhoz, barátokhoz, a testvéreimhez, ha valamivel elakadtam, hangosan meg akarom vizsgálni azt.
- Angol – beszélgess sokat és ne akarj jól beszélni, mert az úgy is fejlődni fog a gyakorlással, hallgass könyveket angolul!; Én mindig szenvedtem az angollal, mert nem voltam elég szorgalmas és nincs különösebb tehetségem hozzá, de mégis ma már be merek vállalni szint bármit angolul, mert használattal megtanultam a nyelvet.
Ez sok meló, és kitartás kell hozzá, tudom. De nagyon megéri. Nekem sokat segített megtalálni, hogy mi a dolgom, mit is élvezek igazán az életemben, és rátalálni azokra, akikkel igazán öröm együtt dolgozni és tanulni.
A világ megismerésében ugyanis önmagad megismerése a legnagyobb talány és kaland.
A kisebbik fiam, amikor 3 évesen mondta, hogy ő akkor most megy meditálni, és én megkérdeztem, hogy az neki pontosan mit is jelent, úgy fogalmazott, hogy “leülök és előveszem magam”. Vedd elő magad gyakran, mindig mást fogsz találni, beszélgess magadról másokkal, fogadj el segítséget, és főleg gyakorolva tanuld magad, úgy se fogod leírva megtalálni majd sehol se, ki is vagy te.
Ezek a képességek jól fejleszthetőek, és azt tapasztaltam, hogy rendre minél magasabb pozícióban van valaki, ezekben annál jobb, annál gyorsabban jut előre, annál inkább támogatják mások is az út során. Egyszóval, kedves Áron, önmagad megismerése lesz a legjobb befektetésed.
Kedves fiúk, lányok és non-binárisok!
Remény és bizonytalanság, szenvedély és tudásszomj.
Ez a négy tart engem motiváltan és lendületben sok év után is az úton.
Azt mondta Vaclav Havel, Csehország első elnöke (tudjátok, az ő Göncz Árpádjuk), hogy
“A remény nem arra vonatkozó hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy lesz értelme annak, amit csinálunk, akár sikerrel járunk, akár nem.” A reményben tehát a bizonyosság, hogy lesz értelme. Hogy a pontok, bár csak utólag, de összekötődnek a történetünkben, de ez előre gyakran nem látható. Tehát nem is az a kérdés, hogy ami mellett most döntesz, az majd mire lesz jó; sokkal inkább az, hogy most épp mit nyersz vele?
Én mindig megpróbáltam magabiztosnak mutatkozni, hogy kompenzáljam a tapasztalatlanságomat. Mindenki mutatja magát valamilyennek, persze, mutasd magad magabiztosnak, mert az másoknak biztonságot ad, könnyebben követnek és fogadnak majd el… De magadat ne verd át, magaddal és a belső köröddel legyél őszinte, engedd meg magadnak, hogy bizonytalan legyél, mert talán ez a legjobb állapot, amiben lehetsz. Aki bizonytalan, az mérlegel, erősen figyel, komplexitásában próbálja megragadni a helyzetet, alternatívákban gondolkodik és ettől hiteles. Aki kerüli a bizonytalanságot, az ajtókat zár be, leegyszerűsít, részigazságokba kapaszkodik, és végső soron félreért. (Itt most magas labda lenne politizálni, de kihagyom). Szóval merj bizonytalannak lenni, hangosítsd ki, mutass példát!
Kedves diplomások,
Ti mi alapján döntötök majd egy munkahely mellett? És miért fogtok tartósan ott maradni?
Én amibe belekezdtem, azt ma is csinálom. Nekem nagy szerencsém, hogy mindig sok megerősítést kaptam. Ezt kívánom nektek is, hogy olyan helyet találj, ahol Te is zseniális lehetsz, nem csak a főnököd, vagy a munkahelyed. Egy fontos dolgot azonban megtanultam: A szenvedély soha nem az elején jött, hanem csak évek múlva. Ha aszerint választottam volna, hogy miben van rögtön szenvedélyem, talán még ma is keresgélnék… A szenvedély a tapasztalattal együtt jött, nem előtte.
És minél többet tudtam, annál nagyobb lett bennem a tudásszomj is, annál többet akartam tudni. A tudásszomj tehát a tudásból és nem a tudatlanságból fakad. Ma, azt hiszem, azért látom jobban a lényegest a lényegtelentől, azért sikerül egyszerűbb, jobb döntéseket hozni, mert nagyon sokat tévedtem és ezekhez a tévedésekhez jól hozzáférek, megdolgoztam őket.
Ezért hát, kedves kollégák,
Hozzatok rossz döntéseket is, tévedjetek sokat, hibázzatok, mert ez mind-mind azt jelenti, hogy jó úton jártok egy teljes élet felé. Reflektáljatok ezekre, tanuljatok belőle, és főleg piszkosul élvezzétek az utat.”
Levendel Áron, 2023.03.24., Corvinus Egyetem, diplomaosztó
