KAPTÁR ‘Köszönöm’ Est

KAPTÁR ‘Köszönöm’ Est

  Gyakran megállunk egy-egy pillanatra és elgondolkodunk, miért is vagyunk hálásak, hogyan is keletkezik mindaz, amit annyira szeretnek a tagjaink, az ügyfeleink és sok-sok lelkes követőnk. A KAPTÁR sikerének egyik titka, hogy rendkívüli emberekkel dolgozunk együtt. Olyan sokszor feltűnik, hogy mennyi mindent kapunk tőlük, hogy elhatároztuk, szervezünk egy estet nekik, ahova meghívjuk az összes partnerünket, akik többet tesznek értünk, mint ami elvárható lenne tőlük. Több, mint 50(!) beszállítóval dolgozunk együtt, akik valamilyen rendszerességgel szolgáltatnak nekünk. Vannak azonban közöttük többen is, akik nem csak tisztességesen elvégzik a feladatukat, hanem annál sokkal többet is tesznek értünk: velünk és olykor helyettünk is gondolkodnak, észrevesznek, ötletet adnak, néha még egész meglepő más területen is segítenek bennünket, mint amire szerződtünk velük. A KAPTÁR Köszönöm Est azért jött létre, hogy megvendégeljük Őket, kifejezzük a hálánkat és nagyrabecsülésünket nekik, illetve amiben jók vagyunk: hogy közösséget építsünk belőlük. Zita munkáját minden KAPTÁRos tapasztalja, de ha jól végzi a dolgát inkább keveseknek tűnik fel: ő takarítja a tereinket úgy, mintha a sajátja lenne. Kriszta és Zsuzsi teljes pályán segítenek minket a pénzügyeinkben, stratégiai szinten gondolkodnak együtt velünk, és napi szinten támogatnak minket a könyvelésben, hogy biztonságosan és profin működjön a KAPTÁR. Tamás (nem tudott eljönni az eseményre) a KAPTÁR másik legbizalmibb partnere, ügyvédként nemcsak nagyvállalati szintű jogi keretrendszerbe foglalta a működésünket, de üzleti kérdésekben is gondolkodó társ, alázatos és végtelenül profi szakember. Imre igazi nagyágyú a szakmában, amióta velünk dolgozik, nincs panasz az internet kapcsolatra, minden rendszer makulátlanul működik: dupla kijáratú és szünetmentes tápra épített rendszerünk még áramszünet és szolgáltató kiesés esetén is zökkenőmentesen fut. Emillel, a penge grafikusunkkal nevetés a munka, miközben Emil az arculatunkkal karakteres és...
KAPTÁR arc – Járosi Zsombor

KAPTÁR arc – Járosi Zsombor

Chopin és a Nintendo Zsombor még be sem fejezte az egyetemet, amikor már leigazolta az álommunkahelyek listáján előkelő helyen tanyázó IBM Budapest Lab (leánykori nevén Ustream), ahol most szinte egyszemélyben ő az Engineering Effectiveness részleg, emellett elismert játékfejlesztő. Habár minden arra mutatott, hogy születésétől fogva nyílegyenes út vezet a programozóságig, csak kevésen múlt, hogy most nem egy egészen másfajta klaviatúrán játszik.   Azok közé a gyerekek közé tartoztál, akik már 6 éves korukban tudták, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek? Hát, ha annyira korán nem is, de 11 éves koromban kezdtem játékokat fejleszteni, még a ma már múzeuminak számító MacromediaFlash programmal. Aztán a gimnáziumban már pénzt is kerestem vele, egy kis magyar stúdiónak programoztam pankrátoros játékot. Elég kézenfekvőnek tűnhetett, hogy irány az ELTE vagy a BME. Teljesen. Én egy ideig mégis a Zeneművészeti Egyetemre akartam felvételizni, Előadóművészetszakra. Azt mondják lett volna esélyem, elég tűrhetően zongoráztam. A játékfejlesztéssel szerzett bevételeimet akkoriban azzal tudtam néha kiegészíteni, hogy bárokban, kávézókban játszottam. De ezek azért inkább egyedi esetek voltak. Aztán valaki jobb belátásra térített? Nem igazán kellett, mikor érettségiztem már rég és eléggé biztos voltam benne, hogy az ELTE Programtervező Informatika Szakra jelentkezem. Itt aztán elég nagy előnyt jelentett, hogy már több éves tapasztalatom volt. A szaktársaim is gyakran fordultak hozzám, ha kérdésük volt, vagy el kellett magyarázni valamit. Azt mondják, két kézzel kapkodnak a programozók után. Neked okozott gondot az elhelyezkedés? Tényleg nagy a kereslet a jó programozók iránt, de azért az messze nem mindegy, hol dolgozik azember. De nekem ebben is szerencsém volt. Már az egyetem alatt dolgoztam egy kis cégnél, amikor beajánlottak a Ustreamhez. Behívtak, elbeszélgettünk, és utána kaptam egy jó ajánlatot....
KAPTÁR arc – Jonathan Patrick

KAPTÁR arc – Jonathan Patrick

Az erős közösség miatt választottam a KAPTÁRt, és azért is, mert nemcsak hangulatos és barátságos helynek éreztem, hanem mert sok új, és nagyszerű emberrel találkoztam. A KAPTÁR-on keresztül olyan remek barátokat szereztem, akik elérték, hogy Budapestet a valódi otthonomnak érezzem!   Melyek a legnagyobb mérföldkövek az életedben?   A legutóbbi nagy mérföldkövem volt az az út, amelyet idén év elején kezdtem el – egy kísérlet arra, hogy egy év alatt 20 startupot építsek, és a folyamatot megosszam a nyilvánossággal. Nehéz volt, és még van mit tennem, de az úton haladva megtanultam, hogyan kell full-stack webes applikációkat készíteni, 6 esszét írtam és 2000 felhasználó választotta a termékeimet! Itt követheted a folyamatot.   Mi izgat a leginkább az új kihívásokban?   A legjobban az izgat bennük, hogy valami teljesen új dolgot kell megtanulnom, és fejlődnöm a folyamat során. Nagy rajongója vagyok a korlátaim tesztelésének, és szilárdan hiszem, hogy bárki megismerhet valami újat, csak energiát, időt és lelkesedést kell ráfordítania. Függetlenül attól, hogy megnyered-e a kihívást vagy sem, mindig új ismeretekkel vagy tapasztalatokkal gazdagodsz, amik miatt totálisan megéri.   Mire vagy a legbüszkébb az életedben?   Az egyik dolog, amire büszke vagyok, az Uganda Nemzetközi Maraton futás – ami egy dombmaraton az afrikai napfény alatt. A legőrültebb rész az volt, hogy 5 éven keresztül nem futottam … de feliratkoztam, hogy kényszerítsem magam arra, hogy elkezdjem a gyakorlást! 6 hónap alatt, éjszaka és téli hidegben is futottam, totális kezdőként...
KAPTÁR arc – Justin Butlion

KAPTÁR arc – Justin Butlion

A nevem Justin Butlion. 35 éves vagyok, Dél-Afrikában, Port Elizabethben születettem és nevelkedtem. Analitikus és üzleti műveleti tanácsadóként dolgozom online alapú vállalatoknál. Másfél évvel ezelőtt elhagytam Tel Avivot, ahol három évig éltem (19 éves koromban bevándoroltam Izraelbe) és minimalistává, valamint digitális nomáddá váltam. Azóta tíz országban jártam, köztük Thaiföldön, Kolumbiában, Görögországban és Costa Rica-n. Szenvedélyeim közé tartozik a futball (Chelsea FC), a póker, új dolgok tanulása és természetesen az adatok és az elemzés. Mi a legjobb része a munkádnak? A feladatom az, hogy segítsek a vállalatoknak többet tanulni saját magukról, hogy aztán jobb döntéseket hozzanak. A munkám legjobb része az, hogy segítek az ügyfeleknek valami újnak a megismerésében, ami valóban segít nekik az üzleti tevékenységük bővítésében. A megvalósulásnak van egy pillanata, amely elkapja az ügyfelet, és ez varázslatos. Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta vállalkozóvá/szabadúszóvá váltál? A szabadúszóvá válásom óta sok mindent megtanultam, de a legfontosabb élettapasztalatom az önfegyelem fontossága. Amikor szabadúszóvá váltam, a világ minden szabadságával rendelkeztem, de ezzel a szabadsággal együtt sok figyelmetlenség is jár. Meg kellett tanulnom, hogy hogyan szorítsam ezt háttérbe, hogy összpontosítani tudjak az üzleti vállalkozásom növekedésére. Ez folyamatos kihívást jelent. Melyek a legnagyobb mérföldkövek az életedben? Az életem eddig három legnagyobb mérföldköve a következő: • Katonai szolgálat befejezése az IDF-ben (Izraeli Védelmi Erők) • Édesanyám segítése a nyugdíjban • Digitális nomáddá válás Miért választottad a KAPTÁR-t? A KAPTÁRról egy népszerű, digitális nomád vloggertől, Chris The Freelancer-től hallottam, aki a budapesti áttekintő videójában megemlítette a közösségi irodát. Gyorsan lecsekkoltam online és rájöttem, hogy a KAPTÁR nagyszerű opció. Miután az első Budapesten töltött napomon meglátogattam az irodát, tudtam, hogy ez a hely való...
KAPTÁR arc – Orbán Tímea

KAPTÁR arc – Orbán Tímea

Timinek hívnak, és én vagyok a Prospecto Group magyarországi leányvállalatának vezetője, amely egy szófiai székhelyű tech-vállalat. Irodai hobbim: Coworkereket kérdezek a receptjeikről. Egy nap lesz egy KAPTÁRos szakácskönyvem.:) Ez is segít abban, hogy a főzést, mint szokást megtartsam. Legfontosabb élettapasztalat, mióta itt vagyok? Legyél nyitott, beszélj emberekkel, kapcsolatokat és a jó dolgokat sodor az utadba. Ó, és ne félj segítséget kérni! Megvan rá az esély, hogy mások ugyanazon mentek keresztül, és emiatt képesek segíteni. Legfurcsább dolog, amit megtanultam, mióta coworker vagyok? Minden nap más asztalnál ülsz. Ez jó dolog, mert minden alkalommal beszélgetned kell azokkal az emberekkel, akik közel ülnek hozzád, de néha, amikor visszatérsz az ebédről, elfelejted, hogy hol ültél az adott napon, és úgy nézel ki, mint egy komplett bolond, mivel nem tudod, hová kell menned. :D...