Szia Zsuzsa, köszi, hogy elfogadtad a meghívást! Megtennéd kérlek, hogy bemutatkozol? Mit érdemes tudni rólad?
Szia Bálint, köszi szépen! Én környezetkutatóként végeztem és azóta a szakmában dolgozom, amire egyrészt büszke vagyok, másrészt meg már kezd természetessé válni számomra, holott tudom, hogy a világban nem mindenhol az. Ebből a szempontból tök szerencsésnek tartom magam. A lehetőségek jönnek egymás után, egy kellemes flow van az életemben a munka tekintetében. Azóta, hogy végeztem olyan munkákat csinálok, amik a fenntarthatósághoz kapcsolódnak, illetve ennek kapcsán szemléletformálással és kommunikációval is foglalkozok. A legmegfoghatóbb példa erre a tananyagfejlesztés.
Ez izgalmasan hangzik, mesélj erről…
Most az Oktatási Hivatalnak csináltam nyári táborterveket. Ezek többnapos programok, 1-11. osztálynak szólnak, telepakolva egy bizonyos meghatározott ív mentén fenntarthatósággal foglalkozó foglalkozásokkal. Csak hogy a legnépszerűbb elemeket említsem, ebben benne van az etikus fogyasztói magatartáson kívül a globális szemléletmód, az ökolábnyom, az újrahasznosítás és a hulladékpiramis is – tudod, az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik.
Régóta beszélnek már nagyon sok helyen arról, hogy előbb-utóbb a Föld eléri az erőforrásai határát, ahonnan már nem nagyon lesz visszaút… Viszont nekem mégsem tűnik úgy, hogy bármi is történne… Mindenki tud róla, de kevesen vesznek róla tudomást. Ezen kevesekhez tartozva, nem érzed azt néha, hogy egyfajta szélmalomharcot vívsz?
Néha, de igazából nem tudnék mást csinálni. Én ezt egyébként úgy képzelem el, hogy vannak erők, amik ugyanazt a dolgot tolják-húzzák csak különböző oldalakról fogják meg. Bizony vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, hogy túl sokan húzzák az ellenkező irányba, de mit csinálhatnék? Felkelek másnap és erősebben húzom, mint tegnap. Vagy meggyőzök embereket, hogy ők is arra húzzák, amerre én. Vagy írok egy tananyagot gyerekeknek és megpróbálom az ő szemléletüket úgy formálni, hogy környezettudatos emberekké váljanak. Számomra nem csak egy munka, ez a hivatásom.
Nekem óriási nehézség, hogy én mit tehetnék azért, hogy a Föld egy kicsit élhetőbb hely legyen. Olvasgattam a témában, de nagyon sok egymással ellentétes állítást is találtam…
Igen, ez sajnos ilyen… Az interneten sok mindenki írhat sok mindent, de ha a nagyobb világszervezetek – mint például az IUCN – oldalán keresgélsz, akkor ott biztos, hogy megbízható információhoz fogsz jutni.
Ajánlom megtekintésre a Rainforest Alliance pár éve készült, “Follow the Frog” névre hallgató videóját. Tökéletesen összefoglalja, hogy ebben a nagy, komplex rendszerben hol tudunk apró porszemként úgy belenyúlni, hogy mégis legyen valami hatása.
A másik lehetőség az önkénteskedés, valamelyik szimpatikus szervezetnél – bármilyen háttérrel is rendelkezel, mindig számítanak a segítségedre a jó ügy érdekében.
Értem én, hogy ez a hivatásod, de biztos, hogy van az a pont, amikor eleged van mindenből és valahogy ki kell kapcsolnod az agyad. Erre milyen módszereid vannak?
Elmegyek jógázni!
Két dolog van ami nekem tökéletes feszültséglevezetés, ebből az egyik az acro jóga.
Decemberben kezdtem el és újra gyereknek érzem magam közben. Olyan, mintha egy új játszótér nyílt volna. Minden alkalommal sikerül valami, ami előtte nem. Fantasztikus sikerélményeim vannak benne.
Viszonylag gyakran, heti 3 alkalommal járok. Tudod, a jógánál nagyon fontos az egyensúly és a legtöbbször ezt kell keresnünk a pozícióban. Ez más néven partnerakrobatika – ketten csináljuk és nekem meg kell maradnom a levegőben, és meg kell találjuk az egyensúlyunkat.
Ez az acro jógában fizikai síkon jelen lévő egyensúly teljesen párhuzamba állítható a lelkem egyensúlyával is. Amikor meg az életembe próbálom belesűríteni a munkát, a magánéletet, a családot, a háztartást, a sportot, a szakmai kapcsolatokat, a barátokat – a mindent, akkor sokat tud segíteni, hogy megtaláljam az egyensúlyt.
A másik pedig ami teljesen feltölt, az az amikor kimegyek a természetbe. Pont ehhez kapcsolódik az egyik jelenlegi projektünk egyébként, a #NatureForAll.
Lassan az interjúnk végéhez közeledünk, de beszéltünk már tananyagfejlesztésről, hulladékpiramisról és acro jógáról is… Szerinted mi a titok, hogy mindent, amibe belefogsz, 100%-on tudod csinálni?
Hát, szenvedéllyel csinálom azt, amit csinálok. Mindig. Ha valami nem motivál eléggé, azt akkor inkább hagyom, vagy megpróbálok változtatni rajta valamit és másképp csinálom. Én azt vallom, hogy ha nem teljes odaadással csinálom – legyen szó bármiről, akkor teljesen felesleges.
Ha visszaküldhetnél egy cetlit az 5 évvel ezelőtti önmagadnak, akkor mit írnál rá?
Pár éve egy nehéz helyzetben azt mondta nekem valaki, hogy „egyszer ennek is vége lesz.”. Legyen az akár rossz, akár jó, de semmi sem tart örökké és ez számomra ez az „állandóság a változásban” elv segít túllendülni a nehéz pillanatokon.
