A KAPTÁR Sikersztorik mai vendége Farkas Dani, a Drops alapítója és a KAPTÁR egyik őslakosa. Az alkalmazása többször volt már „A Nap Alkalmazása” több országban, több platformon is és most nemrég a TechCrunch hozott le egy interjút a csapattal a legújabb nyelv, a Hawaii bevezetése kapcsán. Köszi, hogy elfogadtad a meghívást, Dani, honnan indult ez az egész?
Én köszi a lehetőséget! Ez az egész „startuposdi” kb. 5 éve kezdődött, de akkor még nem is Dropsnak hívták. A Drops maga 3 éves. Mostanra sikerült kinőnünk magunkat egy 13 fős remote csapattá – vannak kollégáink többek közt az Egyesült Államokban, Oroszországban, Nagy-Britanniában és persze van egy itthoni, magyarországi delegáció is.
A Drops amúgy mi is pontosan? Miben más, mint mondjuk a Duolingo?
A Drops egy szótanuló, szókincsbővítésre való alkalmazás.
Szerintünk a nyelv egy élő dolog, egy kommunikációs műfaj, ezért nem is hiszünk benne, hogy csak önmagában egy alkalmazás meg tudja tanítani neked az adott nyelvet. Épp ezért, mi már az elején elhatároztuk, hogy ebből a piacból csak egy szeletet szeretnénk kivágni, ami valljuk be, amellett, hogy elég jelentős szerepet tölt be a nyelvtanulásban, nagyon szép kihívás is egyben.
Jelenleg 31 nyelvet tanítunk, természetesen szeretnénk bővíteni a palettát, de így is a világ 5 legnépszerűbb nyelvtanuló alkalmazásának egyike vagyunk.
És ebből a 31 nyelvből a legújabb a hawaii…
Igen, az amúgy egy nagyon izgalmas dolog volt. Egy poénként indult, de egy meglepően nagy durranás lett belőle. Amellett, hogy nyilván mi is jól jártunk mert a sztori miatt komoly volt a médiaérdeklődés – TechCrunch, Forbes, Venture Beat, FastCompany, stb – , a hawaii kultúra terjesztésében is sokat segített.
Ők ugye egy gyarmatosított nép, az 1980-as években például majdnem kihalt a nyelvük – alig 200 ember beszélte az ősi hawaii-t.
Most van egy „újrahawaiiasodás”, egy amolyan nemzeti öntudatra ébredés. Próbálják a nyelvet és a kultúrát „feléleszteni” és örülünk, hogy ehhez a Drops is hozzá tud egy kicsit tenni. Sokan azt hiszik, hogy a hawaii nyelv bevezetése a geg miatt történt csak, de egy fontos küldetés is került mögé. Tulajdonképpen ezen keresztül támogatunk egy kultúrát a fennmaradásához.
Erre figyelt fel a TechCrunch is?
Nem kifejezetten. Az egy teljesen tudatos és szándékos kampány része volt. Tulajdonképpen ezzel nyitottuk meg a cég PR törekvéseit – egészen idáig nagyjából “radar alatt repültünk”, ami a médiamegjelenéseket illeti.
Annak a cikknek a célja és a legnagyobb hozadéka az volt, hogy ezzel megvan a Drops „social proof” és ezekre az újságírói kapcsolatokra tudunk építeni a jövőben is amit a közelgő amerikai media tour-on már jól is fog jönni.
Top nyelvtanuló alkalmazás, hawaii kultúra megmentésének segítése, hitelesebbnél hitelesebb megjelenések és amerikai médiatúra… Mi a titkod, Dani?
A titkom? A gumicukor, rengeteget segít! (az interjú alatt gumicukorbékákat nassoltunk – a szerk.)
Viccet félretéve, nyilván nekünk is voltak nehezebb időszakaink… Szerintem az egy fontos dolog volt, hogy elhatároztam, hogy akkor sem hagyom abba, ha épp nem megy a szekér.
Ez jellemző volt rád?
Ó, nagyon! Rengeteg olyan projektem volt, ami elkezdett „megyegetni”, de aztán jött egy másik, amire gyorsan átnyargaltam. Aztán az is elkezdett „megyegetni”, én meg újra átugrottam egy másikra és így tovább… A vége az volt, hogy egyiket sem vittem végig és nyilván egyikből sem lett a végén semmi komoly áttörés.
A Dropsnál viszont eldöntöttem, hogy a következő 3 évben nem fogok másra fókuszálni, történjen bármi. Nyilván sok minden történt is, volt olyan periódus, amikor az ég világon semmi sem akart működni, de aztán elkezdett beérni a munka és a tapasztalat gyümölcse.
Az a véleményem, hogy ha 3 évig lézerfókusszal csinálsz valamit, akkor abból szinte biztos, hogy valami szuper dolog lesz! Fontos, hogy az első akadálynál ne állj meg és ne ugorj át egy új projektre, csak azért mert most az az izgalmasabb. Az új mindig lesz izgalmasabb.
Ezt a gondolatmenetet továbbszőve, mit tanított neked az elmúlt 3 év?
Azt, hogy a jó termék önmagában nem elég. Ha nem tudod eljuttatni az emberekhez, akinek az életét ez könnyebbé teheti, és nem tudsz folyamatosan megújulni, akkor megette a fene az egészet.
Ha most abbahagynánk, akkor szerintem még kb. 1 évig elfutna magától, de annyira gyorsan fejlődik a piac, hogy folyamatosan résen kell lenni és előhúzni valami újat a kalapból.
Mit tanácsolnál annak, aki applikáció-fejlesztésben gondolkodik?
Azt mondanám neki, hogy ne csinálja! (nevet)
Szoktam találkozni ilyen lelkes, fiatal padawanokkal, de sokszor nem tudom, hogy elmondjam-e nekik az igazságot. Egyrészt nyilván jó, ha tudod, hogy milyen kihívásokra számíthatsz, de ez nem mindig szerencsés.
Ha nekem valaki elmondta volna, hogy ez a piac mivel jár, lehet, hogy nem lenne Drops – pedig én szeretem hallani az igazságot, még akkor is ha fáj.
Na, miért, mi az igazság?
Onnan indulunk, hogy hajlandó vagy-e a következő fél évtizeded egy olyan lapra feltenni, amiről nem tudhatod, hogy nyerni fog-e.
Szerintem a mai világban túl sok a lehetőség, túl sok opció van – és ezek általában meg is találják az kreatív embereket. Mindig van egy projekt, ami csábítóbb, de ha nem viszel végig egyet sem, akkor folyamatosan egy helyben fogsz toporogni.
Rohadt nehéz, pláne fiatalként azt mondani, hogy „jó, akkor a következő 4-5 évem erről az egy dologról fog szólni!”. Meg ez egyedül azért nehéz is, a megfelelő embereket megtalálni kulcsfontosságú manapság, de a saját receptjét mindenkinek magának kell megalkotnia.
Mire vagy a legbüszkébb a karriereddel kapcsolatosan?
Talán arra, hogy nincs befektetőnk és sosem hajtottunk utánuk. Emiatt tudunk olyan függetlenek lenni és olyan céget építeni, amilyet mi akarunk. Nem kell az általános startup kliséket követnünk, hajtani a következő befektetői körért, az óriáscsapat-építéséért, a saját csócsóasztalos irodáért…
Nem mondom, hogy ezek rosszak, mert nyilván azért léteznek, mert működnek, de nem vagyok biztos benne, hogy ez ténylegesen jó azoknak a cégeknek, akik benne vannak.
Mi inkább a csapat jólétének optimalizálására törekszünk és igyekszünk élvezni az utat az utazás közben is.
Köszönöm az interjút, Dani – a legjobbakat kívánom neked és a Dropsnak!
Köszi szépen – viszont neked is!
