VISSZA

KAPTÁR arcok – Kollár Dániel

Hogy kerül egy pályára a Liverpool és a Chicago Bulls? És egyáltalán, mi köze van ennek a szövegíráshoz és a marketing menedzsmenthez? Minderre választ kaphattok, ha megismerkedtek Daniel Kollar , akit szövegíróként kéne bemutatnunk, de ez így messze nem fedné a teljes igazságot.

Hamar ráébredtél, hogy az írást neked találták ki?

Egyáltalán nem, bár a gimnáziumi történelem tanárom azt mondta egyszer valami háborús dolgozat alapján, hogy kifejezetten tehetségesen fogalmazok. Ha jól rémlik egészen a műfordító szóig is eljutott, szóval magasan kezdtünk, még ha ezt masszív túlzásnak tartom azóta is. Első blikkre röhögtem is rajta, teljesen idegennek éreztem ezt a világot, úgy gondoltam, hogy az egész írásosdi egy ilyen béna, szemüveges bölcsész dolog, a jó srácok azok sportolnak és csajoznak. Mostani fejjel ez így eléggé egyesek és nullák gondolkozás.

Tinédzserek közt tán nem voltál ezzel egyedül, aztán mégis máshogy alakultak a dolgok.

Tulajdonképpen ott kezdődött minden saját út témában, hogy cserediákként 1 évet Michigan-ben töltöttem, ahol le is érettségiztem. Ledobtak a világ másik oldalára, hogy találjam ki magam, fél évbe telt kijárni azt, hogy egyáltalán leérettségizhessek a kintiekkel együtt. Ezzel a papírral mentem a BKF-re, avagy mai nevén Metropolitan Egyetemre. Azt azért éreztem akkortájt, hogy a marketing közel állhat hozzám, így kezdtem egy közgazdász, illetve kommunikációs diplomákat adó szakpáron. Mint kiderült, szakmai szempontból ez nagyon jó döntés volt, mert az oktatás kifejezetten gyakorlati megközelítésű volt,  versenyelőnyt jelentett a munkaerőpiacon. Már a harmadik félévben PR gyakornokként dolgozhattam a máig jól csengő Avantgarde groupnál. Ekkor írtam alá életem első titoktartási nyilatkozatát is, emlékszem úgy éreztem magam, hogy ettől igen komoly ember lettem most.

És az írás még mindig sehol?

Ezekben a főiskolai időkben ütött be, de gyakorlatilag előjel nélkül. Egyszerűen egyszer csak rápörögtem arra, hogy az írott szavakkal lett egy olyan önkifejezési lehetőségem, ami előtte nem volt meg. Például hiába próbálkoztam a rajzolással és festészettel gyerekként, megfeszülten is csak legfeljebb közepessé válhattam volna bennük, a zenében pedig csupán  szubjektív jó ízlésem lehet, magamtól annyi érzékem van, hogy ugyanazt a sípot meg tudom fújni kétszer egymás után. Az írásban volt viszont valami, ami természetesen és erőlködés nélkül jött és mutatott egyfajta határtalanságot.

Akkor gondolom innentől a pályaút is kiegyenesedett?

Legkevésbé sem. Mindmáig egyszerre van bennem kétféle érdeklődés. Egyrészt maga a kreatív, illetve koncepcionális alkotás iránt, de legalább ennyire érdekel, motivál a kommunikációs folyamatok tervezése, menedzselése. Ha magamról kell jellemzést adnom, azt szoktam mondani, hogy kommunikációs szakember csekély humorérzékkel – megelőzve, hogy túl komolyan vegyem magam a szakemberségben. A karrieremben jó ideig inkább projektmenedzser pozíciók jöttek, 28 voltam, amikor először fejembe vettem, hogy elmegyek marketing szövegírónak, szóval nem jött túl korán.

Ez adta meg a végső lökést?

Tulajdonképpen igen. Ekkorra már meghatározó része volt az életemnek az írás, blogoltam sporttal kapcsolatos és kulturális témákban, írtam különböző hosszúságú fikciókat is, olyan integráns elemmé vált ez az életemben, hogy nagyon vonzani kezdett a gondolat: vajon mi van, ha megpróbálok megélni belőle?! A következő munkahelyemen, a Friendly ügynökségnél senior szövegíróként kezdtem dolgozni, az itteni mély vízben jöttek az első komoly szakmai kihívások is. Egyedüli copywriterként, egy head-of-art mentorral olyan brandeken dolgoztam egyből, mint a Suzuki, a Profession vagy az iCentre. Utána még jött egy kis kurfli, a Frank Digitalnél rövid ideig projektmenedzserként tevékenykedtem, majd átmentem a cégcsoporton belül a New Wave Mediához, ahol natív hirdetésekkel foglalkoztam – szintén érdeklődésből, meg akartam nézni, hogy az online media miképp működik és az akkori natív hullám jó intellektuális kihívásnak tűnt. Születtek is olyan munkák, amikre jó emlékekkel gondolok vissza, például a Samsung Galaxy 8-nak készítettünk egy aktivitást budapesti filmesekkel, vagy a Blade Runner 2049 kapcsán született egy longform cikk arról, mi vált be a klasszikus sci-fik társadalmi jóslataiból és mi nem. Kis színes, hogy a mobiltechnológiát soha senki nem látta előre a ’70-es, ’80-as évtizedek nagy futuristái közül.

Visszatérve a pályámra, ebben a néhány évben viszonylag gyorsan pörögtek a pozíciók, viszont rengeteget tanultam és ami még talán ennél is fontosabb, eközben  alakult ki egy olyan kapcsolatrendszer és piacismeret, ami aztán megágyazott annak, hogy belevágjak a freelancer életbe 2017 szeptemberében.

Mondhatjuk, hogy célba értél?

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy minden rizikója mellett ráléptem a szabadúszásra. Az elmúlt három év minden fentjével és lentjével együtt valami olyasmi volt, mint anno az írás: különböző útkereséseket követően egyszer csak megjött a merre, ami azóta is nap mint nap visz. Iszonyúan élvezem, hogy amit most csinálok, abban egyszerre foglalkozhatok kreatív alkotással és a projektek, illetve a saját üzleti folyamataim menedzselésével is. Így végül összeállt egyfajta pozitívvá az, hogy előtte sosem tudtam igazán eldönteni, hogy account vagy kreatív akarok-e lenni a nap végén. De sok párhuzamot látok az egykori sportolói időszakom és a mostani szabadúszó életem között. 15 éven át kosaraztam, jórészt irányítóként játszottam így az volt a dolgom, hogy folyamatosan gyors döntéseket hozzak a labdával a kezemben azért, hogy megtörjön az ellenfél védelme és minél jobb minőségű dobást érjünk el. Ez egy meccs alatt is rengetegszer lement, másfél évtized alatt pedig teljesen ösztönössé vált a “rés keresés” a pályán. Most azzal telnek a mindennapjaim, hogy különböző megbízások elnyerésére és teljesítésére hajtok a freelancer csapatommal, csak nem védők, bedobók és centerek vannak körülöttem, hanem grafikusok, webesek és filmesek, míg én a projektet vezetem és/vagy szövegíróként funkcionálok. Ugyanúgy a lehetőségeket, réseket keressük a sales-ben, illetve az aktív munkákban is azért, hogy minél jobb kommunikációs eredményeket érjünk el végül bennük. Jó, hogy így tovább tudott öröklődni a kosár egy kicsit, ha a megfelelő lábaim már nincsenek meg hozzá egy ideje.

Akkor ez teljesen ki is töltötte az életedet?

Szerintem sok freelancer egyetért abban, hogy a váltás egyik legjobb hozadékaként gyorsan eltűnik “az egyszer jó lenne megcsinálni, de most nem mert…” szófordulat az ember fejéből és jóval könnyebben beleugrik az ötletei megvalósításába. Ezek aztán útközben még akár üzleti relevanciával is elkezdhetnek bírni, de ha csak egy korábbinál jobban megélt hobbi jön ki belőle, az is marha jó. Nálam több ilyen szerelem projekt is kialakult, csinálunk például egy Chicago Bulls podcastet, a Bikavért, de írunk épp egy őszi megjelenésű könyvet is a Liverpool FC elmúlt 10 évének cégfejlesztéséről. Nagy poolos vagyok régóta, ez volt az egyik első blogos részvételem a Vörös Fonat nevű oldalon; lenyűgöző, ahogy a 2010-ben érkezett amerikai tulajdonosok relatíve kevés pénzből, irdatlan víziókkal és profizmussal felépítették a mostani sikercsapatot. Néhány blogger társsal úgy éreztük, erről tudunk írni egy jó könyvet és így a kézirat és a grafikai tervek előrehaladtával bizton állíthatom, hogy igen erős futball szakmai anyag jön majd ki.

Illetve van egy pénzügyes futball menedzser videójáték Chief Football Officer névvel, amin lassan másfél éve dolgozunk egy hétfős csapattal. Fekete-öves garázs sztori, aminek a végén ott van egy személyes álmom: létrehozni egy olyan kreatív terméket, melyet a világ sok országában ismernek és szeretnek. Per pillanat 120 oldalnyi technikai specifikációnál és egy megkezdett fejlesztésnél vagyunk, ki tudja hol a vége, meg milyen messzire és magasra érhet majd ez el. Rajta vagyunk, hogy nagyot menjen. Igyekszünk jövő év elejére elkészülni vele, de egy biztos csak: groteszkül sokat számol és modellezik az algoritmusa.

Idén év elején pedig a COVID-19 jött. Milyen hatással volt ez a munkádra?

Azok közé tartoztam, akiknek rendesen betett a tavasz eleje. Több szerződést felmondtak, illetve tervezett projektek törlődtek épp akkor, amikor kezdett szezonálisan felpörögni a piac. Ahhoz képest, hogy februárban minden jel arra mutatott, ez egy dolgos, de nyugodt és erős év lesz, igazi kataklizma ütött be, amire még rájött a karanténnal való megbirkózás is. Nehéz helyzet volt, egyes pontjain emlékszem már-már szürreálisnak is hatott a benne való lavírozás, de szerintem ezzel sokan voltak így. Aztán viszont kis idő múlva, egyszer csak átkattant valami és a frusztráció helyett éreztem egy óriási motivációs erőt abban, hogy most új alapokon, jórészt új ügyfelekkel és válságban kell megmutatni azt, hogy így is működik amit csinálok, nem csak konjunktúrában. Működött, a második negyedév a gyors visszapattanásról szólt, váratlanul hamar eredményeket hozott ez az új svung. Már most látszik, hogy így is dolgos és erős év kerekedik ki 2020-ból: valami, amire húsvét előtt nem raktam volna. Épp emiatt a mostani felállás miatt érzem most a legmotiváltabbnak és -optimistábbnak, mióta szabadúszó vagyok. Ha ez ment, akkor mindent meg lehet oldani a jövőben is majd, az akkori lenteknél.

Pár hónapja vagy KAPTÁROS, de valami elképesztő gyorsasággal az egyik legaktívabb közösségi tagunk lettél. Mindig ilyen gyorsan megy a beilleszkedés?

Mikor, hogy, ez nyilván szituáció és társaság függő. Furán hangozhat, de ebben nagy segítségemre volt a járvány. Épp csak pár napja, esetleg egy-két hete voltam tag, amikor jött a karantén. Gondoltam is magamban, hogy nesze neked közösségi élet, meg új ismerősök.  De annyi online program, közösségi esemény, beszélgetés volt, amihez nagyon könnyen lehetett csatlakozni ott a kanapén ülve is, hogy szinte magától ment. Talán még könnyebben is, mintha helyben kellett volna megismerkednem a csapattal. Aki ismeri a Kaptárt, rendre elmondja, hogy a közösség építés itt nem csak duma, és ezt csak aláhúzni tudom. Szóval, ha csak nem küldtök el, maradok még egy darabig.

Ha kíváncsiak vagytok Dani szerteágazó tevékenységének gyümölcseire,látogassátok meg a honlapját: www.clippings.me/kollardaniel

Érdekes kirándulás lesz!

 

Tetszett? ...Akkor ne felejtsd el megosztani 🙂

Facebook Comments