Megszerezted az első teljesen saját megbízásodat. Te vállalod a felelősséget, te osztod be az időt és opcionálisan még egy kis sikerélmény várományosa is vagy. Aztán a helyzet valahogy mégis olyan lesz mint egy erőltetett mosolyokkal teletűzdelt családi fotó, ahol megpróbálod azt, amit egyszer egy fotós kért tőlem: csak a szemeddel mosolyogni.
Megbecsülni is nehezen tudom, hogy mennyi idő telt el az első megélhetésért vállalt szabadúszó munkám, és az első igazi szerelemprojektem között. Hogy miért? Mert a helyfüggetlen munkavégzéssel töltött élet tömör, egyszerűen más a sűrűsége, más a súlya. Emlékszem, hogy az első napon kapkodtam az emailek között, mindenkinek azonnal akartam válaszolni és nyári zivatarként zúdult rám egy -azóta már költőivé lett- kérdés: Akkor mostantól minden nap ilyen lesz? Persze nem lett, de ez nem a szerencsén múlt.
Tudatos emberként tudatos döntéseket akartam hozni, így a lehető legtudatosabban egy teljesen bizonytalan anyagi helyzetre mondtam fel biztosnak gondolt ügynökségi munkámat, karácsony előtt pár nappal. COVID még hírből sem létezett, és az első sokkból felocsúdva, hogy igen, ezt most tényleg megtettem csak arra tudtam gondolni, hogy remélem nem kell kegyvesztettként, mopsz méretűre zsugorodva visszakoldulnom magam az alkalmazotti létbe újév első napjaiban, amikor a volt kollégáim még a karácsonyi buli után maradt borokat iszogatják munkaidő végén.
Nem szabadalmaztatnám a módszerem, de a szabadúszásra nincs ideális időpont – írta egy nálam sokkal bölcsebb ember, Nagy-Józsa Dorottya (Y2Y coaching)…És egyébként is régóta tudjuk, hogy “Just do it!” meg “Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”. Aztán hiába próbáltunk tenni, egyszerűen elkaszálta a lehetőségeket a vírus, és természetesen miből nyisszantott le először minden ügyfél a fennmaradás érdekében? A marketing költésekből.
Vészhelyzetben az ember ha az átlagnál jobban figyel tanulhat, szóval úgy döntöttem, hogy figyelek. A döntéseket, a dinamikát, a helyzeteket és arra jöttem rá, hogy aki itt most vermet ás, az a Föld középpontjáig fog beleesni. Átrendeződtek az erőviszonyok, és aki korábban az offline terek ura volt, most kétségbeesetten építtetett irreális pénzekért legalább közepesen használható webshopot tegnapra. A hirdetési rendszerek megzavarodtak, és mindenki elfelejtette azt a varázslatos kifejezést, hogy stratégiai tervezés.
Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel?
Igazából semmit. Vagyis de, leülni egy papírral meg egy tollal és átgondolni mi működik és mi nem. Aztán egy év távlatából visszanézni erre az időszakra és értékelni, mert ilyenkor már talán értelme is van, meg mi marketingesek amúgy is állandóan elemzünk. Jöjjön az én elemzésem arról, mit is tanultam az első szabadúszó évemben.
Az időt magadnak teremted meg
Mindenkitől elnézést kérek ezért a nyári popslágerek érzelmi világával rendelkező címért, de tényleg erről van szó. Szabadúszóként nem csak a hétvégét, de a munkaidőt és az ebédidőt is magadnak kell megalkotni. Már csak azért is, mert velem még nem történt olyan, hogy nap végén elégedetten hátradőltem volna, mert minden aznapra szánt munkát befejeztem. Újra kellett tanulnom az idő és a szabadidő fogalmát, és ugyanerre egy picit edukálni a környezetemet is.
Adni jó
Időt, figyelmet, törődést jó adni másoknak. Akkor is fontos figyelned másokra, ha nincs körülötted éppen senki, és egyedül ülsz a félig romos konyhádban egy lakásfelújítás kellős közepén 30db gipszkarton tetején egy laptoppal az öledben miközben AZT a századik emailt írod. (A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve – a szerk.) Akkor sem szabad elfelejtened, hogy a szolgáltatás mellett amit eladsz eladod az odafigyelésed is, és ha kispórolod az egyenletből, akkor épp olyan elégedetlen lesz a másik fél, mint a Woody Allen filmekben a fiktív terápiákon ülő házaspárok a 80-as években.
A jó alvállalkozóért (majdnem) mindent
Nagyon sok álmatlan éjszakám volt alvállalkozók miatt, és legalább ugyanennyi álmatlan éjszakától kíméltek meg. Nem csak azért fontos a jó viszony ezekkel a személyekkel mert kihúz(hat)nak a bajból, hanem azért is, mert olyan, mintha hirtelen szuperhős lennél, a nap meg legalább 60 órából állna. Becsüld meg őket, és törekedj korrekt módon fizetni és persze udvariasan kérni.
Az én feszkóm nem a te feszkód
A felfokozott ritmus miatt sokkal felfokozottabb érzelmi állapottal jár ha valamivel sietni kell, vagy ha valami tegnapra kellett volna. Épp ezért lettem feketeöves zen mester aránylag hamar, hiszen a hozzám beérkező telefonhívások nagy része sokszor napokig olyan, mintha véletlenül egy városrésznyi ember akarna beszélni velem a 112 helyett. A harmadik pánikoló hívás után jöttem rá még a kezdetekkor, hogy ez épp olyan ragadós mint az ásítás, és az emberek akár napokon keresztül tudják egymásnak labdaként dobálni a felgyülemlett stresszt online és offline egyaránt. Csak nyugodtan! Soha semmi nem dől össze – kivéve a statikusoknál, meg a mélyépítőknél. Náluk ez nem igaz, de én marketinges vagyok szerencsére.
A nap végén nem a pénz számít
Kegyetlen kimondani, de bármennyit is fizetnek neked, ha a nap végén nem tesz boldoggá a közös munka az ügyfeleddel, akkor elvesztegetitek egymás idejét. Neked sem jó, neki sem jó, akkor már az érte járó fizettség sem jó. El kell engedni azt, akivel a közös munka nem tölt fel és nem inspirál napi szinten, valószínűleg mással neked és neki is más lesz a kémia.
Az írás szerzője Papp Viktorina, online marketing szakértő, PPC specialista.
