Az AMIGOS A GYEREKEKÉRT egy egyetemistákból álló jótékonysági szervezet. Céljuk, hogy a súlyosan beteg gyerekek napjait szebbé tegyék a nyelvtanuláson, mint hasznos eszközön keresztül, de a kézműveskedés, a játék és a barátkozás sem maradhat el a mindennapokból.
Fábián Sára 2014-ben valósította meg álmát és megszülettek az első Amigók. Ahogy teltek az évek, egyre nagyobb lett a csapat, már 5 pesti kórház kis betegeinek tették szebbé a mindennapjait és úgy érezték, szeretnének egy olyan helyet, amit a magukénak tudhatnak.
Így találtak rá a KAPTÁRra, ahol az elmúlt 12 hónapban 80 fősre növekedett a társaság és elkezdte működését az első vidéki csapat is Szegeden. Egy rövidnek tűnő, de igen tartalmas év után azonban elérkezett a búcsú. Az Amigos Csapata lehetőséget kapott, hogy csatlakozzon egy alapítványi irodához, ahol több hasonló szervezettel együtt kapnak támogatást minden téren.
Ennek apropóján beszélgettem a kaptáros időkről az Amigos alapítójával, Sárával.
Megkérdeztem Sárát, hogy mit tart fontosnak, ami jól jöhet egy hasonló szervezet indulásakor. Számára az emberekben van az érték, ez az első a döntések során. Ha nyitott emberek találnak egymásra, akiket egy cél vezérel, könnyen fejlődik ki jó közösség.
Mesélt nekem a céljaikról, ami a következő hónapokban a csapat új közösségbe való beilleszkedése, az összhang megtalálása lesz. Az elkövetkező években pedig szeretnének minden vidéki gyermekklinikán jelen lenni és a szegedi pilot programjukat tovább adni. Illetve egy, a szülőket támogató társadalmi vállalkozáson is dolgoznak, hiszen számukra sokszor nagyon nehéz helyzetek tudnak kialakulni, ha gyermekük kórházba kerül. A legnagyobb álom persze, hogy az ország összes kórházában ott legyenek, ahol gyerekek gyógyulnak, és mindenki mellett legyen egy Amigo.
Amire Sára a legbüszkébb, hogy az elmúlt évek során mindig megtartották, amit ígértek és egyetlen gyermeket sem hagytak cserben.
Kíváncsi voltam, mi az, amit nálunk tanultak, amit a KAPTÁRból visznek tovább. Sárának szinte azonnal érkezik a válasz. Mikor először járt nálunk, Laura hostunk fogadta kedvesen az ajtóban, széles mosoly kíséretében és máris érezte, hogy jó helyen jár. Az első benyomás nagyon meghatározó és ezután az élmény után erre ők is nagyobb figyelmet fordítottak.
Eszébe jut még, egy nagyon „kaptáros” sajátosság. Az erős csapatszellem, az egységben való gondolkodás, az együtt döntés. Első beszélgetésük Dórival úgy zárult, hogy már a jövőbeni tervekről beszéltek, és megállapodtak, hogy a KAPTÁR csapata megbeszéli, hogyan tudnának segíteni a szervezetnek. Ez nagyon megfogta őt, és ők is hasonló szervezeti kultúrát alakítottak ki.
Ezek a hasonlóságok nagyban segítették azt, hogy két független csapat úgy tudjon együttműködni, ahogy ez a KAPTÁRban sikerült: egymást segítve a mindennapokban, egy közösség részeként és emellett megőrizve önálló identitásukat.
És hogy mit is jelentett az Amigosnak a KAPTÁR? Az első igazi otthont.
