KAPTÁR arcok – Kollár Dániel

Hogy kerül egy pályára a Liverpool és a Chicago Bulls? És egyáltalán, mi köze van ennek a szövegíráshoz és a marketing menedzsmenthez? Minderre választ kaphattok, ha megismerkedtek Daniel Kollar , akit szövegíróként kéne bemutatnunk, de ez így messze nem fedné a teljes igazságot.

TOVÁBB

KAPTÁR arcok – Őzse Attila

 
Őzse Attila fotós az élő példa arra, hogy a fegyelmezettség és a kreativitás nem zárja ki egymást. Sőt. Talán pont az életébe vitt rendszer teszi lehetővé, hogy kibontakoztathassa a tehetségét. Ő az, aki reggel mindig ugyanakkor jön be, szigorúan végigdolgozza a napját, és közben mégis kreatív munkák kerülnek ki a keze alól. Ja, és a KAPTÁR fotósa is egyben.
 
 

TOVÁBB

KAPTÁR arcok – Gál Klaudia

Hogy kerül az adatvizualizáció a színpadra?
A KAPTÁRos Gál Klaudia grafikus idén egyetlen nem előadóművészként kapta meg a rangos Múzsa Reménység díjat, amit a magyar kultúra napjához kapcsolódva adnak át olyan fiataloknak, akik munkásságukkal, alkotásaikkal vagy művészi produkciójukkal Miskolc hírnevét öregbítik.
 

TOVÁBB

KAPTÁR arcok – Balassa János

 
Az örök kívülálló, aki megtalálta a helyét

Megvan az a KAPTÁRos fazon, aki folyton Caramel plakátokkal a hóna alatt mászkál? Ő Balassa János, az InConcert tulajdonosa, akinek a Caramel brandet köszönhetjük. A diplomata apa kisfiának útja a szórakoztatóiparig a közgazdász- és bankvilágon, véletlen találkozásokon és kontinenseken át vezetett.

 

TOVÁBB

KAPTÁR arcok – Járosi Zsombor

Chopin és a Nintendo

Zsombor még be sem fejezte az egyetemet, amikor már leigazolta az álommunkahelyek listáján előkelő helyen tanyázó IBM Budapest Lab (leánykori nevén Ustream), ahol most szinte egyszemélyben ő az Engineering Effectiveness részleg, emellett elismert játékfejlesztő. Habár minden arra mutatott, hogy születésétől fogva nyílegyenes út vezet a programozóságig, csak kevésen múlt, hogy most nem egy egészen másfajta klaviatúrán játszik.
 

TOVÁBB

KAPTÁR sikersztorik – Zalaba Krisztián

Szia Krisztián, köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásom!

Szia Bálint, én köszönöm, hogy itt lehetek.

Így első körben, kérlek, mutatkozz be pár szóban, mit gondolsz, mi a legfontosabb dolog, amit az embereknek tudnia kell rólad?

A nevem Zalaba Krisztián, és röviden úgy szoktam mondani, hogy tudatosság témában írok, illetve készítek online kurzusokat.

Megtennéd kérlek, hogy egy kicsit kibontod, hogy melyik része a legizgalmasabb számodra és miért?

Számomra nagyon izgalmas része az, ha mondjuk látom, hogy másoknak előre lendül az élete és inspirációt kapnak az írások és kurzusok által arra, hogy meghozzanak egy-egy döntést, akcióba lépjenek, illetve kipróbáljanak új dolgokat az életükben.

Mik töltenek fel téged igazán?

Nagy hatással vannak rám az olvasói levelek és visszajelzések. A kurzusok végén jellemzően van egy kérdőív, ahol a résztvevők adhatnak visszajelzést, hogyan használták fel a gyakorlatban a kurzusban tanultakat. Itt pedig öröm látni, hogy kinél mi indított el változást.

Röviden úgy foglalnám össze, hogy leginkább a tényleges tevékenység tölt fel, amikor alkothatok, és emellett nagyon szuper érzés látni, hogy ez másokra milyen hatással van.

Honnan jött ez az irány?

Még korábban a tesómmal volt egy marketingügynökségünk, amit több évig csináltunk. Idővel azt vettem észre, hogy egyre kevésbé vagyok lelkes aziránt, hogy új ügyfelet szerezzünk, csapatot bővítsünk, így elkezdtem megkeresni, hogy mi az én ún. „X-Men tulajdonságom”, ami a természetemből jön és másoknak értékes.

Ekkor elkezdtem egy kis kutatófolyamatot magamban – könyveket olvastam és sokat figyeltem befelé. Ebből született meg első lépésben a Csináld Meg! blog, ahol a személyes hatékonyságról, produktivitásról és célmegvalósításról írtam. Emellé kapcsolódtak be később az online kurzusok, az esettanulmányok és mostanra már kezd összeérni az egész.

Mit értesz az alatt, hogy „összeérni”?

Ezalatt arra gondolok, hogy a közeljövőben már egy helyen elérhető lesznek a blogbejegyzések, az esettanulmányok és a kurzusok is. Most főleg azon dolgozom, hogy személyre szabottabb folyamatok legyenek a weboldal mögötti rendszerekben.

Hogy kell ezt pontosan elképzelni? Hogyan épül fel egy napod?

Leginkább úgy, ahogy döntök (nevet).

Jellemzően még előző este átgondolom, hogy mik azok a következő lépések, feladatok, amivel nagy örömmel foglalkozom a következő nap, és általában délelőtt azokra fókuszálok. Amíg ezekkel nem végeztem, addig az emaileket és Facebookot sem igazán szoktam megnyitni.

Mivel nálam a délelőtt a szuperproduktív időszak, ekkor foglalkozom leginkább a „belemélyedős” feladatokkal, például az írással is. Én azt tapasztaltam, hogy délután 3-4 körül már valamennyire csökken a mentális energiaszintem – ilyenkor be szoktam iktatni egy általában 1 órás edzést. Átlagosan napi 5-6 órát töltök fókuszált munkával.

Milyen kihívásokkal találkoztál az első hónapok-évek során a blog kapcsán?

Igazából nem kimondottan volt olyan, amire kihívásként tekintettem volna, ugyanakkor talán a legmeghatározóbb az volt, hogy ki kellett választanom azokat a tevékenységeket, amelyek leginkább előrébb visznek – ez pedig tapasztalati úton ment.

Most sokkal inkább arra figyelek, hogy örömmel tegyem azt, amit teszek. Hiszek abban, hogy mindig olyan támogatást kapok, amire épp szükségem van, és bízom abban, hogy a megfelelő emberek a megfelelő időben úgyis bekapcsolódnak az életembe.

Mi motivált a nehéz pillanatokban?

Az, hogy amit teszek, amellett, hogy én is örömömet lelem benne, ténylegesen értéket ad a világnak.

Nyilván nálam is előfordul, hogy néha döcögősebben mennek a dolgok, de általában pont akkor érkezik egy-egy hálás olvasói levél vagy kedves visszajelzés, amelyek lendületet adnak.

Van valaki, akire példaképként tekintesz?

Korábban több híres vállalkozó és eszme rajongója is voltam, viszont úgy érzem, hogy jelenleg nincs ilyen.

Persze most is sok könyvet olvasok és vannak olyan szerzők, akik inspirálnak, de úgy érzem, hogy ez a fanatizmus már kivonult az életemből.

Mik voltak a legmeghatározóbb leckék, amiket az eddigi vállalkozóként megtanultál?

Az szerintem egy lényeges dolog, hogy tényleg örömmel tegyük azt, amit teszünk.

Én hiszek benne, hogy ha valamit örömmel csinálunk, akkor amellett, hogy az öröm energiájából hozunk létre dolgokat, ilyen dolgokat is vonzunk magunkhoz.

Ha visszaküldhetnél egy cetlit az 5 évvel ezelőtti önmagadnak, akkor mit írnál rá?

Azt, hogy jó úton vagy.

Ezt nagyon hamar rávágtad…

Igen, hiszek abban, hogy minden okkal történik – legyen az akár egy lendületesebb vagy nehezebb időszak, minden a fejlődésemet szolgálja.

Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget, további sok sikert kívánok neked!

Köszönöm én is, hogy itt lehettem, minden jót!

 

KAPTÁR arcok – Balla Dalma

Bemutatjuk Nektek Dalmát, szabadúszó grafikust és social media gurut, az eheti KAPTÁR arcunkat.

“Jelenleg grafikusként és UX/UI designerként dolgozom, illetve social media marketerként tevékenykedek. Emellett indítottam egy projektet, a Get Your Brand Together-t, ahol workshopokat és konzultációkat tartok, hogy kezdő vállalkozóknak segíthessek a marketing stratégiájuk és az arculatuk felépítésében.

Az elmúlt években sokféle munkahelyen megfordultam, és sok mindent kipróbáltam, de valahogy sehol sem találtam a helyem. Fontos számomra az, hogy egy jó csapatban legyek, és hogy azt csináljam, ami boldoggá tesz. Ezt eddig mindig máshol kerestem, de aztán rájöttem, hogy egyszerűbb, ha megteremtem magamnak. Így lettem szabadúszó, és csöppentem bele a KAPTÁR közösségébe is.”

Legfontosabb élettapasztalat, mióta vállalkozó/szabadúszó lettél?

Csak olyan munkát vállaljak el, amit 100%-osan magaménak érzek. Ha egy kicsi kétely vagy rossz érzés is van bennem bármivel kapcsolatosan, akkor semmiképp se menjek bele, hiszen a kezdeti apróságból egy óriási probléma lehet később. Röviden: ha ez nem egy “HELL YES!“, akkor egy “FCK NO!“. 😀

Mi a legizgalmasabb számodra az új kihívásokban?

Mondhatni keresem a kihívásokat, mert ezáltal tudok fejlődni és új dolgokat tanulni. Illetve ez az, amivel biztosítom, hogy izgalmasak legyenek a mindennapjaim. Számomra nagyon fontos, hogy folyamatosan legyen valami, amivel fenntartom az érdeklődésem, különben könnyen beleunok a monotonitásba.

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Elég szociális típus vagyok, ezért egy idő után már inkább demotiváló számomra otthon ülni egyedül, ráadásul a mozgáshiány miatt még fáradtabb is leszek. A Kaptár erre egy tökéletes megoldás volt számomra, hiszen tudok nyugodtan dolgozni, viszont ha mégis beszélgetni támad kedvem, akkor azt is megtehetem.

KAPTÁR arcok – Horváth Péter

Bemutatjuk Nektek Pétert, eheti KAPTÁR arcunkat, aki az European Consortium munkatársaként színesíti mindennapjainkat az irodában.

“Február óta a nagykanizsai székhelyű Európa Konzorcium projektmenedzsereként pályázatírásban és projektmegvalósításban veszek részt. A cég egyetlen pesti alkalmazottjaként lettem KAPTÁR-lakó. A legjobb budapesti coworking irodákról szóló cikk jókat írt a KAPTÁRról, meg, kellemes emlékekkel gondoltam vissza arra a 2012. decemberi estre is, amikor egyik barátom, Áron cimborája, itt tartotta a búcsúbuliját egy egyéves franciaországi elvonulása előtt.

Jelenleg egyetemnek írok finanszírozási pályázatot, illetve egy körforgásos gazdasággal foglalkozó nemzetközi projekt megvalósításában dolgozok. Az utóbbiban 10 Duna-menti ország vesz részt Németországtól Bulgáriáig, és a „termeld-használd-dobd el” helyett a „termeld-használd-használd újra” elvet próbálja a gyakorlatba átültetni.”

Mi a legjobb része a munkádnak?

Inkább az itt dolgozásnak: hogy olyan sokféle ember van körülöttem, aki teljesen mással foglalkozik. Üdítő ez a sokféleség.
Ja, meg a bejáró dolgozó kutyák. 🙂

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Bár előnyös volt, hogy sok mindet megcsináltam a háztartásban (Anna, a feleségem ezt nagyon díjazta :), de sokat forogtam önmagam körül, lelkileg nem tett jót, hogy kevés emberrel volt kapcsolatom.

Legnagyobb mérföldkövek az életedben?

A legfontosabb: 2004. augusztus 5. Hét év hosszú keresés után találkoztam Istennel, és személyesen, az egész testemben fizikailag megtapasztaltam azt, hogy tökéletesen szeretve vagyok. Ezek után levontam a következtetést: ha van Isten, akkor minden igaz, ami a Szentírásban van: van örök élet, Jézus él, Ő a Megváltó. Új életet kezdtem. 🙂

Miért választottad a KAPTÁRt?

Azért érzem jól magam a KAPTÁR-ban, mert az itt dolgozó emberek nagyon különféle dologgal foglalkoznak, másrészt jól esik kicsit bekapcsolódni a “belvárosi nyüzsgésbe.

KAPTÁR arcok – Nicole Fu

Bemutatjuk Nicole-t, aki Kanadában született és Szingapúrban nevelkedett. A legmeghatározóbb éveit Halifaxban, Tokióban és Montreálban töltötte. Utóbbi városban szerezte a diplomáját matematikából és statisztikából, és egy tech startupnál kezdett dolgozni, ezt követően pedig digitális nomád lett. Nicole szabadidejében szeret a természetben lenni és imádja a művészeteket.

Legfontosabb élettapasztalat, mióta szabadúszó lettél?

Kettő is van. Ne próbálj meg mindent egyedül csinálni. Vedd észre, ha valami nem megy úgy, ahogy kellene. Például: küszködsz a pénzüggyel, túl sok idődet és energiádat veszi el? Kérj segítséget, szervezd ki. A kapcsolattartás nem munka. A tervezés, kutatás nem munka. Légy aktív, tedd meg a lépéseket!

Mi a legjobb része a munkádnak?

Tanácsadóként szeretem az ügyfeleim és a problémák változatosságát és hogy teljes körű marketingesként minden nap csinálok valami újat. Szintén élvezem, hogy én választhatom ki azt, hogy mikor és hol dolgozom. Az időbeosztásomat az edzéseimhez igazítom, az ügyfelekkel való beszélgetéseket pedig különböző időzónákhoz. Ha napos idő van, dönthetek úgy, hogy aznap inkább nem dolgozom és helyette a szabadban töltöm az időmet. Távolról is dolgozom, így havonta váltom, hogy épp melyik városban vagyok.

Mi a legizgalmasabb számodra az új kihívásokban?

A félelem és a várakozás okozta szívdobogás, és az érzés, amikor valamivel sikeresen megbirkóztam. Tavaly nem sikerült megtanulnom ukulelézni, de sikerült egy snowparkban a korláton csúszni a snowboardommal.
Elindítottam egy szenvedély projektem is, a Coffee Colletif-et, és tanulom a Python-t, hogy egy webes applikációt csináljak művészet és utazás témakörben.

Miért választottad a KAPTÁRt?

 Az egyik barátom nagyon ajánlotta a KAPTÁRt, és engem teljesen megbabonázott. Emellett a weben is jó dolgokat olvastam róla.

KAPTÁR arcok – Jesper Kunuk Egede

Jesper mindössze néhány hete dolgozik a KAPTÁRból, de olyan otthonosan mozog már nálunk, hogy azt hihetné az ember, hogy ezer éve itt van.

“Nemrég költöztem Budapestre, de a bankkártyámon még mindig jegesmedvék mosolyognak. Igen eszkimó vagyok (azzal együtt, hogy fél életemet Koppenhágában töltöttem).

Eddig PR – Marketing vonalon dolgoztam különböző cégeknél, de két éve úgy döntöttem, hogy belevágok a szabadúszói létbe. Mostanában főleg cikkek írásával foglalkozom és cégek weboldalait, social media felületeit frissítem. Tavaly írnom kellett arról, hol látom magam 5 év múlva és az egyetlen vágyam csak az volt, hogy Budapestre költözhessek. És most itt vagyok és a KAPTÁRból dolgozom.

Amikor eljöttem a KAPTÁRba körülnézni, rögtön megragadott a hely hangulata és az emberek nyitottsága, így azonnal el is döntöttem, hogy maradok.”

KAPTÁR arcok – Daniel Marlin

Ismerkedjetek meg egyik új közösségi tagunkkal. Daniel Marlin digitális nomádként érkezett hozzánk Fokvárosból, Dél Afrikából. Szenvedélye az írás, több cikke is jelent már meg olyan magazinokban, mint a Forbes, vagy a Huffington Post.

“A KAPTÁR kényelmes közelségben volt a kerületemhez, és briliáns értékelései voltak a Google-on. A csapat nagy vendégszeretettel fogadott az első látogatásom során, és ezután tudtam, hogy ez egy olyan atmoszféra lesz, ahol imádni fogok dolgozni – szóval maradtam.”

Legnagyobb mérföldkövek az életedben?

2015-ben kapott el az írás iránti szeretet.  Mindig is megvolt bennem a készség, hogy az írással tanítsam és inspiráljam az embereket. Így néhány évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy dokumentálom és megosztom a saját leckéimet. Az elmúlt három évben az üzletről és digitális marketingről szóló cikkeim megjelentek a Forbesban, az Enterpreneur Magazine-nál és a Huffington Postban. Nagyon büszke vagyok erre a teljesítményre, mert ki kellett tartanom 13 hónapnyi elutasító levélen keresztül, mire elértem az álmomat, hogy a munkám több nagy kiadónál is megjelenjen.

Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta vállalkozó/szabadúszó lettél?

Magadnak dolgozni a legnagyobb szabadság. Megadja neked a lehetőséget, hogy a köré építsd fel az életedet, ami igazán fontos számodra, és végső soron megtaláld az egyensúlyt a munkád és a hétköznapjaid között.

Mik voltak a legviccesebb/legjobb pillanataid a KAPTÁRban?

Figyelni, ahogy egy gyönyörű vihar beéri az egyik tetőtéri bárt a régi városrészben. Nagyon drámai volt.

KAPTÁR arcok – Ratkó Zoltán

Ismerkedjetek meg Ratkó Zoltán (zoltanratk.design) designerrel, közösségünk egyik oszlopos tagjával. Zoli különböző termékek felületi dizájnjával foglalkozik, betont, fát, márványt, fémeket és egyéb természetes textúrájú anyagokat felhasználva.

“Mikor beléptem a KAPTÁRba, rögtön tudtam, hogy megtaláltam azt, amit kerestem egy közösségi irodában.”

Legfontosabb élettapasztalat, mióta vállalkozó/szabadúszó lettél?

Hittel, kitartással elérheted a céljaidat.

Mi a legjobb része a munkádnak?

Hogy azzal foglalkozhatok amivel a legjobban szeretek, hogy szabadon osztom be az időmet, hogy nincs főnököm.

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Egy ideig tetszett, hogy nem munkahelyre járok, de aztán kezdett a kreativitás és a hatékonyság rovására menni. Hosszú távra senkinek sem ajánlom az otthoni munkavégzést.

Miért választottam a KAPTÁRt?

-elsősorban a design miatt,-  tetszik a belsőépítészete úgy ahogy van.
-több barátom és haverom is a környéken dolgozik, így minden nap van kivel ebédelnem.
-szeretek a belvárosban lenni, ez pedig a szívében van.
-kedvenc budapesti épületem pedig itt van a túloldalon,- a Szent István Bazilika
-nem utolsó sorban az iroda légköre már a ezlső alkalmak után megtetszett – jó itt dolgozni.
 

KAPTÁR arcok – Matt Peck

Ismerjétek meg Matt-et, aki a KAPTÁRban dolgozik, és élvezi a mindennapokat.

Miért választottad a KAPTÁRt?

A KAPTÁR ajánlásai időről-időre előjöttek a csoportokban, amikor elkezdtem coworking irodákat keresni Budapesten. Az a hely, ami ilyen szintű lojalitásra inspirálja az embereket, csak jó lehet! Első nap bejelentkeztem, mely döntésemmel azóta is elégedett vagyok.

 

Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta vállalkozó/szabadúszó lettél?

Nem szabadúszó vagyok, hanem weboldalaknak és szolgáltatásoknak segítek a jelenlegi pozíciómban. Úgy hiszem, a kulcs az, hogy hamar kiadom és többször ismétlem. Időben visszajelzést kapni arról, hogy mi működik, és mi nem, felbecsülhetetlen ahhoz, hogy sikeres terméket hozz létre! Amennyi időt késlekedéssel töltesz, annyival később kapod meg a szükséges visszajelzéseket.

 

Hogy lehet a leggyorsabban elrontani egy vállalkozást?

-Nem hallgatsz a vásárlóidra.
-Nem újítasz.
-Nem figyeled a pénzforgalmad változásait.
-Felesleges munkafolyamatokkal, melyek nem juttatnak előbbre.  
-Olyan emberek alkalmazásával, akik nem passzolnak a csapatba.
 

Mi a legizgalmasabb számodra új kihívásokban?

A lehetőség, hogy tanuljak, új magasságokat érjek el és reménykedni, hogy valami jót teszek.

KAPTÁR arcok – Kardos Bálint

Bálint egy multinál kezdte, majd váltott, így most szabadúszóként a KAPTÁRban menedzseli a mindennapi munkáját, és élvezi a sok izgalmas ember társaságát.

“Hasonlóan minden klasszikus, Y Generációs fiatalhoz, én is a számítógép előtt nőttem fel, okostelefonnal a kezemben – így elég kézenfekvő volt, hogy az online világban fogok karriert építeni. Jelenleg Instagram Growth Marketinggel és Social Copywritinggal foglalkozom – abban segítek az ügyfeleimnek, hogy miként monetizálhatják az Instagram profiljukat a storytelling és a content marketing segítségével. sd
Extrovertált macskabarát lévén nagyon élvezem az itt élő izgalmas és egyedi emberek társaságát. Ezen felül a barátaim ittléte illetve a CatCafe közelsége is döntő szerepet játszott abban, hogy most KAPTÁR lakó vagyok. :)”

Mi a legjobb része a munkádnak?

Legjobban a szabadságot élvezem – én döntöm el, hogy kivel, mennyiért és milyen keretek között dolgozom. Nem vagyok sem időbeosztáshoz, sem helyhez kötve.

 
Mi zavart leginkább az otthon dolgozásban?

Otthon nagyon összefolyt minden. Egyedül voltam, ugyanabban a térben egész nap és ez eléggé elszeparált a külvilágtól. Elég erősen szociális beállítottságú vagyok, így nem is bírtam ezt sokáig…

Mi a legizgalmasabb számodra az új kihívásokban?

Én több év multis háttérrel kezdtem bele ebbe az egészbe, és ott eléggé pontosan meghatározták, hogy mit mikor kell csinálnom. Bár a jelenlegi szabadság, amit a munkámnak köszönhetően megélek, nagyon tetszik és elképesztően szeretem is, de nagy kihívás kitalálni, hogy miképp tudom a saját időmet a lehető legoptimálisabban menedzselni.
 

KAPTÁR arcok – Marton Kati

Marton Kati, az egyik új KAPTÁR-lakó stílustanácsadással és színtanácsadással foglalkozik. Kideríti, hogy szabad-e barnát és feketét viselned, vagy öregítenek-e ezek a színek.  Megnézi, hogy a pasztell vagy élénk árnyalatokban ragyog-e az arcod.

“Nagyító alá teszem a ruhásszekrényed tartalmát és szelektálok.  Csak az marad, ami itt és most Téged fejez ki: illik a személyiségedhez, a munkádhoz és az életmódodhoz. Ideje végre megszabadulni a szalagavatós ruhától / ballagási öltönytől. Vérátömlesztést adok a stílusodnak, vagyis egy közös shopping-túrán együtt szerezzük be az új darabokat plázában vagy turkálóban.”

Mi a legjobb része a munkádnak?

Amikor egy másodpercnyi döbbenet után látom, hogy kivirul az ügyfél arca és azt mondja: „ezt soha nem próbáltam volna fel magamtól, de így felvéve tetszik.

Legfontosabb élettapasztalat, mióta vállalkozó/szabadúszó lettél?

Hogy otthon macinaciban, a konyhában ülve nem lehet a stílusról hiteles blogbejegyzést írni.

Legviccesebb pillanat eddig a KAPTÁRban?

Az egyik szerdai közös ebéd volt, ahol csupa számomra ismeretlen Kaptár-arc vett részt és játékból megpróbáltuk kitalálni, hogy ki milyen tulajdonságokkal rendelkezik.  Én például nem is titkolhatnám, hogy naplót írok.
 

KAPTÁR sikersztorik – Balázs Zoltán

A KAPTÁR Sikersztorik legfrissebb vendége Balázs Zoltán, az MRG-Effitas technológiai igazgatója, etikus hacker és IT biztonsági szakember.


Szia Zoli, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást!

Szia Bálint, köszi a lehetőséget és a finom teát! (nevet)

Mesélj nekem, hogy lesz valakiből etikus hacker? Te miért ezt a pályát választottad?

Már fiatalon, 18 évesen is érdekelt a téma, de csak érdeklődés szintjén. Sok ismerősöm van, aki már fiatalon is profin hackelt rendszereket – én nem.

Az egyetemen jött a kérdés (Zoli a BME-VIK Mérnökinformatikus szakán végzett – a szerk.), hogy milyen irányba is menjek… Én alapvetően nem szerettem programozni, így a szakirányok jelentős része kiesett. Bent maradt az IT biztonság is és úgy voltam vele, hogy mivel mindig is érdekelt, egy próbát megér.

Jó döntésnek bizonyult?

Abszolút! Életem egyik legjobb döntése volt. Ekkor éreztem meg először, hogy milyen érzés úgy csinálni valamit, hogy az közben nem kötelező tanulás, nem munka, hanem hobbi és szórakozás – a hivatásom és szenvedélyem.

Mi történt miután lediplomáztál?

Ezután elkerültem hazai bankokhoz, ott a védelmi oldalon kezdtem. Nagyon izgalmas időszak volt, jó volt mélyen beleláthattam hogyan is vigyáznak az ember pénzére. Kicsit később átkerültem a tanácsadói vonalra. Továbbra is a pénzügyi szektorban tevékenykedtünk, teszteltünk, kerestünk hibákat és tettünk javaslatokat a javításra.

Mi adta neked a legtöbbet ezen a területen?

Az, hogy már a karrierem elején megtapasztaltam, hogy milyen mindkét oldalon állni. Védőként is támadóként is gyorsan szereztem jó tapasztalatokat és ezekből könnyebb volt később építkeznem. Szerintem ahhoz, hogy teljes képet kapj valamiről, meg kell ismerned mind a két oldalt – ebben a szakmában a védekezés legalább annyira fontos, mint a támadás.

Ez nem jellemző a szakmára?

Nem. Sok nagyon jó szakember van, aki egész karrierje alatt az egyik oldalon volt és én azt gondolom, hogy ez “csak” egy fél világot mutat meg. A legjobb az, ha az ember mindkét oldalt ismeri, ki tudja próbálni és ha kell, akkor mélyen bele tud mászni.

Például, ha valaki sosem ült védői oldalon gyakran olyan tanácsokat tud adni, aminek a megvalósítása teljesen irreális elvárás az adott céggel szemben.

Hogy épülsz fel, mint ember?

A legtöbb etikus hacker általában elég kocka – a szó jó értelmében. Ez természetesen nálam sincs másképp.

A gondolkodásmódomat a kedvenc viccem írja le a legjobban:

A programozó felesége elküldi a férjét a boltba:
– Hozzál vajat, és ha van tojás, akkor hozz tízet!
Hazajön a programozó tíz vajjal, felesége értetlenül néz rá, majd megszólal a programozó:
– Volt tojás!

Szóval szeretsz mindent szó szerint érteni… (nevet)

Igen. Szeretek mindent nagyon konkrétan úgy érteni, ahogy meg van fogalmazva. Ez néha okoz némi kommunikációs zavart, még programozók közt is, a csapaton is belül látom, hogy minél többen vagyunk, annál nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kommunikációra.

A hacker szó eredetileg amúgy olyan embert jelentett, aki megpróbál valamit felhasználni olyan módokon, amire a készítője nem gondolt. Én ezt az élet sok területén is próbálom alkalmazni. Ez szerintem egy gyermeki kíváncsiság is, amit sajnos az élet kiöl az emberekből, pedig tök jó, hasznos ráadásul még mókás is.

Mi tartja most egyben az életed? Mik a hobbijaid a hackelésen kívül?

Bár sokat hackelek, a sport nagyon fontos a számomra. Az úszás, a futás és a biciklizés leginkább.

Szeretek utazni is, bár ez gyakran egybefolyik a hackeléssel, mert sokszor hívnak előadni külföldi konferenciákra – így már közel a fél világot bejártam.

Minél többet utazok, annál inkább azt látom, hogy az emberek mindenhol ugyanolyanok, nincs akkora különbség, mint azt elsőre gondolnánk. Úgy vettem észre, hogy az egyetlen eltérés az az, hogy vannak országok, ahol több az ilyen-olyan típusú ember, míg máshol kevesebb. Németországba sok precíz, alapos gondolkodású ember jutott, Brazília nem épp erről híres – nem megbántva ezzel egyik felet sem, pláne, hogy mindkét helyen találunk ilyet is és olyat is.

Mi az, ami miatt ezek ennyire szerves részei az életednek? Milyen értéket adnak neked?

Mind a kettő feltölt. Ezek nélkül üres, szürke és fakó lenne az életem.

Ha elmegyek sportolni, utána ugyan fáradt vagyok, de másnap sokkal lendületesebben kelek ki az ágyból és fejben is sokkal frissebb vagyok.

A hackelés öröme mellett egyébként számomra az is fontos, hogy ezt a tudást megosszam másokkal. Zsomborral közösen csináljuk a Hackersuli meetupot. Erre bárki ingyenesen eljöhet, és betekinthet a hackelés izgalmas és rejtélyes világába. Szoktunk azzal viccelődni hogy nem értjük mitől ilyen sikeres a meetup – jelenleg már 900 tagja van – de az igazság az, ez csak azon múlik hogy teljes szívből csináljuk.  

Ez egy remek zárógondolat – köszönöm szépen, Zoli!

Köszi a lehetőséget!

KAPTÁR arcok – Jonathan Patrick

Az erős közösség miatt választottam a KAPTÁRt, és azért is, mert nemcsak hangulatos és barátságos helynek éreztem, hanem mert sok új, és nagyszerű emberrel találkoztam. A KAPTÁRon keresztül olyan remek barátokat szereztem, akik elérték, hogy Budapestet a valódi otthonomnak érezzem!

Melyek a legnagyobb mérföldkövek az életedben?

A legutóbbi nagy mérföldkövem volt az az út, amelyet idén év elején kezdtem el – egy kísérlet arra, hogy egy év alatt 20 startupot építsek, és a folyamatot megosszam a nyilvánossággal. Nehéz volt, és még van mit tennem, de az úton haladva megtanultam, hogyan kell full-stack webes applikációkat készíteni, 6 esszét írtam és 2000 felhasználó választotta a termékeimet! Itt követheted a folyamatot.

Mi izgat a leginkább az új kihívásokban?

A legjobban az izgat bennük, hogy valami teljesen új dolgot kell megtanulnom, és fejlődnöm a folyamat során. Nagy rajongója vagyok a korlátaim tesztelésének, és szilárdan hiszem, hogy bárki megismerhet valami újat, csak energiát, időt és lelkesedést kell ráfordítania. Függetlenül attól, hogy megnyered-e a kihívást vagy sem, mindig új ismeretekkel vagy tapasztalatokkal gazdagodsz, amik miatt totálisan megéri.

Mire vagy a legbüszkébb az életedben?

Az egyik dolog, amire büszke vagyok, az Uganda Nemzetközi Maraton futás – ami egy dombmaraton az afrikai napfény alatt. A legőrültebb rész az volt, hogy 5 éven keresztül nem futottam … de feliratkoztam, hogy kényszerítsem magam arra, hogy elkezdjem a gyakorlást! 6 hónap alatt, éjszaka és téli hidegben is futottam, totális kezdőként indulva.

KAPTÁR arcok – Borszeki Anna

Anna idestova fél éve él Magyarországon, eredetileg Moszkvából származik. Sose gondolta volna, hogy egyszer még Budapestre sodorja az élet és a szerelem, pedig mégis így történt. Mindenesetre mi nagyon örülünk, hogy így alakult, hiszen egy igazán közösségi és vidám lány csatlakozott a csapatunkhoz. Ismerd meg Te is Annát és a történetét.

Eredetileg nyelvészként végeztem, jelenleg a projektmenedzsment és az üzletfejlesztés teszi ki a mindennapjaimat. A munkám során főleg arra fókuszálok, hogy az orosz nyelvű piacok mellett új területeken is megjelenhessünk a szolgáltatásainkkal. Októberben például egy tömegközlekedési applikációt fejlesztettünk ki Budapesten. (Próbáld ki és jelezd vissza, ha tetszett! – http://bit.ly/2kPSaKV )

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Számomra a home office legrosszabb része az, hogy minden napomat egy zárt térben töltöm, nem érzem az idő múlását és éjszakába nyúlóan dolgozom. Ez eltarthat napokig, hetekig, az idő szalad, feladat feladatot követ, és még ha tartok is egy kis szünetet, vagy együtt vacsorázom a családommal, mindig emészt ez a szörnyű érzés: „Anna, elfelejtetted ezt, meg azt, még meg kell írnod 100 emailt és el kell intézned 200 telefonhívást…” Így egyszerűen nem tudom élvezni a napomat. Mindez persze anyagilag megtérülhet (ami persze nem rossz), viszont ott marad a kérdés: ennyi lenne az élet?

Mik voltak a legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Beszéljünk a boldog pillanatokról a KAPTÁRban. Számomra ezekből valamiért mindig rengeteg adódik. A minap például Tamás olyan sütit hozott be, aminél finomabbat még életemben nem kóstoltam! Isteni volt, megettem a doboz felét…:D
Vannak olyan napok, amikor mélyen elmerülsz a feladataidban és rájössz, hogy azonnal szükséged van egy ölelésre. Képzeld, itt ezt könnyen megkaphatod és még csak nem is tűnik furcsának! Előfordul, hogy egy péntek este azon kapod magad, hogy egy spontán „kanapé partin” veszel részt a többi közösségi taggal. Apró, boldog pillanatok találnak itt rám minden nap.

KAPTÁR arcok – Surján Ágnes

Surján Ági immár minden munkanapját nálunk tölti. A Dropsnak dolgozik, general assistant / universal problem solver pozícióban március óta, szóval még elég friss neki ez a világ. Előtte három évig Dél-Koreában élt, ahol koreai szakon tanult. Dolgozott koreai irányban, “rendes” irodai környezetben, de nem jött be neki. A Dropsnál mindenki remote-ban dolgozik és Ági úgy érzi, hogy ebben ő is tökéletesen megtalálta a neki való világot.

„Azért választottam a KAPTÁRt, mert a csapat egy része rendszeresen dolgozik innen, és ők ajánlották. Azóta pedig én lettem közülük az aki a legtöbbet dolgozik innen, nagyon szívesen jövök ide minden nap.”

Mi a legjobb része a munkádnak?

A legjobb része a munkámnak, hogy egy fantasztikusan szuper csapat része lehetek és hogy nagyon változatos a munkaköröm. Minden nap új dolgokat tanulhatok és folyamatosan fejlődök.

Mi a legizgalmasabb számodra új kihívásokban?

A legizgalmasabb az, hogy nem vagyok helyhez kötve: gondolok egyet, és reggel egy másik országból ugyanúgy, minden gond nélkül tudok dolgozni.

Mi zavart leginkább az otthon dolgozásban?

Az, hogy állandóan bealudtam a kanapén. A KAPTÁRban viszont mindenki olyan szorgalmasan dolgozik, hogy motiválva érzem magam én is, és itt sokkal sokkal produktívabb vagyok, mint akárhol máshol.

KAPTÁR sikersztorik – Farkas Dániel

A KAPTÁR Sikersztorik mai vendége Farkas Dani, a Drops alapítója és a KAPTÁR egyik őslakosa. Az alkalmazása többször volt már “A Nap Alkalmazása” több országban, több platformon is és most nemrég a TechCrunch hozott le egy interjút a csapattal a legújabb nyelv, a Hawaii bevezetése kapcsán. Köszi, hogy elfogadtad a meghívást, Dani, honnan indult ez az egész?

Én köszi a lehetőséget! Ez az egész “startuposdi” kb. 5 éve kezdődött, de akkor még nem is Dropsnak hívták. A Drops maga 3 éves. Mostanra sikerült kinőnünk magunkat egy 13 fős remote csapattá – vannak kollégáink többek közt az Egyesült Államokban, Oroszországban, Nagy-Britanniában és persze van egy itthoni, magyarországi delegáció is.

A Drops amúgy mi is pontosan? Miben más, mint mondjuk a Duolingo?

A Drops egy szótanuló, szókincsbővítésre való alkalmazás.

Szerintünk a nyelv egy élő dolog, egy kommunikációs műfaj, ezért nem is hiszünk benne, hogy csak önmagában egy alkalmazás meg tudja tanítani neked az adott nyelvet. Épp ezért, mi már az elején elhatároztuk, hogy ebből a piacból csak egy szeletet szeretnénk kivágni, ami valljuk be, amellett, hogy elég jelentős szerepet tölt be a nyelvtanulásban, nagyon szép kihívás is egyben.

Jelenleg 31 nyelvet tanítunk, természetesen szeretnénk bővíteni a palettát, de így is a világ 5 legnépszerűbb nyelvtanuló alkalmazásának egyike vagyunk.

És ebből a 31 nyelvből a legújabb a hawaii…

Igen, az amúgy egy nagyon izgalmas dolog volt. Egy poénként indult, de egy meglepően nagy durranás lett belőle. Amellett, hogy nyilván mi is jól jártunk mert a sztori miatt komoly volt a médiaérdeklődés – TechCrunch, Forbes, Venture Beat, FastCompany, stb – , a hawaii kultúra terjesztésében is sokat segített.

Ők ugye egy gyarmatosított nép, az 1980-as években például majdnem kihalt a nyelvük – alig 200 ember beszélte az ősi hawaii-t.

Most van egy “újrahawaiiasodás”, egy amolyan nemzeti öntudatra ébredés. Próbálják a nyelvet és a kultúrát “feléleszteni” és örülünk, hogy ehhez a Drops is hozzá tud egy kicsit tenni. Sokan azt hiszik, hogy a hawaii nyelv bevezetése a geg miatt történt csak, de egy fontos küldetés is került mögé. Tulajdonképpen ezen keresztül támogatunk egy kultúrát a fennmaradásához.

Erre figyelt fel a TechCrunch is?

Nem kifejezetten. Az egy teljesen tudatos és szándékos kampány része volt. Tulajdonképpen ezzel nyitottuk meg a cég PR törekvéseit – egészen idáig nagyjából “radar alatt repültünk”, ami a médiamegjelenéseket illeti.

Annak a cikknek a célja és a legnagyobb hozadéka az volt, hogy ezzel megvan a Drops “social proof” és ezekre az újságírói kapcsolatokra tudunk építeni a jövőben is amit a közelgő amerikai media tour-on már jól is fog jönni.

Top nyelvtanuló alkalmazás, hawaii kultúra megmentésének segítése, hitelesebbnél hitelesebb megjelenések és amerikai médiatúra… Mi a titkod, Dani?

A titkom? A gumicukor, rengeteget segít! (az interjú alatt gumicukorbékákat nassoltunk – a szerk.)

Viccet félretéve, nyilván nekünk is voltak nehezebb időszakaink… Szerintem az egy fontos dolog volt, hogy elhatároztam, hogy akkor sem hagyom abba, ha épp nem megy a szekér.

Ez jellemző volt rád?

Ó, nagyon! Rengeteg olyan projektem volt, ami elkezdett “megyegetni”, de aztán jött egy másik, amire gyorsan átnyargaltam. Aztán az is elkezdett “megyegetni”, én meg újra átugrottam egy másikra és így tovább… A vége az volt, hogy egyiket sem vittem végig és nyilván egyikből sem lett a végén semmi komoly áttörés.

A Dropsnál viszont eldöntöttem, hogy a következő 3 évben nem fogok másra fókuszálni, történjen bármi. Nyilván sok minden történt is, volt olyan periódus, amikor az ég világon semmi sem akart működni, de aztán elkezdett beérni a munka és a tapasztalat gyümölcse.

Az a véleményem, hogy ha 3 évig lézerfókusszal csinálsz valamit, akkor abból szinte biztos, hogy valami szuper dolog lesz! Fontos, hogy az első akadálynál ne állj meg és ne ugorj át egy új projektre, csak azért mert most az az izgalmasabb. Az új mindig lesz izgalmasabb.

Ezt a gondolatmenetet továbbszőve, mit tanított neked az elmúlt 3 év?

Azt, hogy a jó termék önmagában nem elég. Ha nem tudod eljuttatni az emberekhez, akinek az életét ez könnyebbé teheti, és nem tudsz folyamatosan megújulni, akkor megette a fene az egészet.

Ha most abbahagynánk, akkor szerintem még kb. 1 évig elfutna magától, de annyira gyorsan fejlődik a piac, hogy folyamatosan résen kell lenni és előhúzni valami újat a kalapból.

Mit tanácsolnál annak, aki applikáció-fejlesztésben gondolkodik?

Azt mondanám neki, hogy ne csinálja! (nevet)

Szoktam találkozni ilyen lelkes, fiatal padawanokkal, de sokszor nem tudom, hogy elmondjam-e nekik az igazságot. Egyrészt nyilván jó, ha tudod, hogy milyen kihívásokra számíthatsz, de ez nem mindig szerencsés.

Ha nekem valaki elmondta volna, hogy ez a piac mivel jár, lehet, hogy nem lenne Drops – pedig én szeretem hallani az igazságot, még akkor is ha fáj.

Na, miért, mi az igazság?

Onnan indulunk, hogy hajlandó vagy-e a következő fél évtizeded egy olyan lapra feltenni, amiről nem tudhatod, hogy nyerni fog-e.

Szerintem a mai világban túl sok a lehetőség, túl sok opció van – és ezek általában meg is találják az kreatív embereket. Mindig van egy projekt, ami csábítóbb, de ha nem viszel végig egyet sem, akkor folyamatosan egy helyben fogsz toporogni.

Rohadt nehéz, pláne fiatalként azt mondani, hogy “jó, akkor a következő 4-5 évem erről az egy dologról fog szólni!”. Meg ez egyedül azért nehéz is, a megfelelő embereket megtalálni kulcsfontosságú manapság, de a saját receptjét mindenkinek magának kell megalkotnia.

Mire vagy a legbüszkébb a karriereddel kapcsolatosan?

Talán arra, hogy nincs befektetőnk és sosem hajtottunk utánuk. Emiatt tudunk olyan függetlenek lenni és olyan céget építeni, amilyet mi akarunk. Nem kell az általános startup kliséket követnünk, hajtani a következő befektetői körért, az óriáscsapat-építéséért, a saját csócsóasztalos irodáért…

Nem mondom, hogy ezek rosszak, mert nyilván azért léteznek, mert működnek, de nem vagyok biztos benne, hogy ez ténylegesen jó azoknak a cégeknek, akik benne vannak.

Mi inkább a csapat jólétének optimalizálására törekszünk és igyekszünk élvezni az utat az utazás közben is.

Köszönöm az interjút, Dani – a legjobbakat kívánom neked és a Dropsnak!

Köszi szépen – viszont neked is!

KAPTÁR arcok – Effe Thompson

Ismerkedjetek meg új csapattagunkkal, Effe Thompsonnal, aki Ghánából érkezett hozzánk, és július óta gondos gazdája a Happeningnek és az ott zajló a rendezvényeknek. Effe jelenleg marketinget tanul, és komoly tervei vannak a jövőre nézve.

A nevem Effe Thompson, a Budapesti Gazdasági Főiskolán tanulok. Tavaly szeptemberben költöztem Magyarországra. A zenéért élek és mindenféle művészeti ágért, de sokkal jobb vagyok az előzőben, mint az utóbbiban. Szeretek új emberekkel találkozni, szerintem ez egy sokkal klasszabb módja annak, hogy kultúrákat ismerjek meg és általános tudást szerezzek, mivel sokat olvasni nem szeretek. 🙂 Jelenleg próbálom megvalósítani azt az álmomat, hogy egy szexuális zaklatással foglalkozó ügyvéd legyek: egy nem kormányzati szervezetnél, vagy valamilyen alapítványnál.

Izgatott vagyok, hogy itt dolgozom és megtapasztalhatom az emberi sokszínűséget. 🙂

Mi volt az első benyomásod, mikor beléptél a KAPTÁRba?

Gyönyörű és különleges. Soha nem voltam még olyan ‘irodában’, mint ez. 🙂

Hogy írnád le a KAPTÁRt három szóban?

Békés, világos, találékony

Mikor meghallottad azt a szót, hogy ‘KAPTÁR’, mire gondoltál?

“Capital??? like it’s in the Capital ???”

Melyik az a zene, aminek a hallatán a KAPTÁRra gondolsz (vagy mi az, ami leginkább leírja számodra a ‘KAPTÁR érzést’)?

Sia – Flames… Az első hetemre gondolok, egyik alkalommal egy pohár vízért indultam, és a háttérben pont ez a szám ment, és azt mondtam magamnak “Ez a hely király.” mert Sia az egyik kedvenc előadóm. Azóta mindig, mikor meghallom a KAPTÁR jut eszembe.

Mi a legviccesebb emléked Budapest kapcsán?

Inkább a legizgalmasabb, nem csináltam még annyi mindent, de fölmenni a barátokkal a Citadellához és hallgatni, ahogy az emberek a sötétben zenélnek különböző helyeken, majd végül elérni a tetejét, hogy megtekinthesd a kilátást.

KAPTÁR arcok – Mo Swailem

Mo Swailem az Egyesült Államokból érkezett hozzánk ezen a nyáron. Mikor megkérdeztük mivel foglalkozik, alig győzte sorra venni: projektmenedzser és marketing tanácsadó a breakthruamazon-nál, inspiráló színész és előadóművész, összefoglalva: partner a jó élethez!

Rengeteg sapkában tevékenykedik nap mint nap, a célja viszont ugyanaz mindennel amivel foglalkozik: pozitív hatással lenni a körülötte lévőkre.

Nagyon örülünk, hogy gazdagította a közösségünket abban a hónapban amit Budapesten töltött! Itt olvashatsz tőle két rövid, de velős választ:

Mi a legfontosabb tanulság, amivel találkoztál mióta vállalkozó vagy?

A legértékesebb lecke, amit megtanultam, hogy a kudarc nem igazi, csupán látszat. Ha nem követed a valós vágyaid tárgyát az életedben, az az egyetlen módja annak, hogy ne legyél sikeres.

Mi érdekel leginkább az új kihívásokban?

Az új kihívások mindig új lehetőségek a fejlődésre.

KAPTÁR arcok – Ariele Gold

Ariele a texasi Austin-ból származik és elkötelezetten igyekszik lerombolni a texasi sztereotípiákat bármerre is járjon. Utazással töltött éveit nagyrészt Délkelet-Ázsiában, azon belül Vietnámban élte át, ahol még egy igazán menő és teljesen illegális motoros idegenvezető céget is elindított. Manapság web designerként és frontend fejlesztőként dolgozik, de a mai napig ugrik a lehetőségre, hogy két keréken fedezze fel a várost!

Mi volt eddig a kedvenc KAPTÁR pillanatod?

A bejárati ajtó melletti asztalnál ülve besegíteni néha a csapatnak és „beberregtetni” az embereket az ajtón. Még mindig új csapattagnak néznek, annak ellenére, hogy ijedt arccal nézek azokra, akik megpróbálnak magyarul beszélni hozzám. Nincs hatalmam srácok, de kérlek növeljétek továbbra is az egómat!

Mi a legfontosabb tanulság, amivel találkoztál mióta szabadúszó vagy?

Minél többet dolgozom az ötleteimen és minél több tapasztalatra teszek szert, annál inkább arra kell rájönnöm, hogy mennyi mindent nem tudok még.

 Mi volt a legbosszantóbb az otthonról dolgozásban?

Hirtelen halogató mesterré változni és ráeszmélni arra, hogy az elmúlt perceket (órákat) végig klikkelgettem az internet őrületen, valószínűleg macskás videókat görgetve.

Miért választottad a KAPTÁRt?

A város coworking irodái közül a KAPTÁRnak volt a legbefogadóbb, legtámogatóbb és aktívabb közössége. Sokat számítanak ezek a kapcsolódások, mikor folyamatosan utazol, így a KAPTÁRhoz való csatlakozás nem volt kérdés!

KAPTÁR arcok – Tímár André

Tímár André 19 évesen még az egyetem alatt egy gyerekkori barátjával kitakarított egy tárolónak használt garázst, ahol két laptoppal elkészítettek 1-2 weboldalt, hogy legyen nyáron pénzünk fesztiválozni. Ez az ötlet 4 évvel később egy 5 főt teljes állásban foglalkoztató vállalkozássá nőtte ki magát nemzetközi portfólióval és végtelen lehetőséget rejtő partnerhálózattal Budapesten.

“Pécsen születtem, és ott is nőttem föl. Kéttannyelvű gimnáziumot végeztem, majd közgazdaságtudományt kezdtem el tanulni. Egyetem alatt rájöttem hogy nem ebben a tempoban szeretnék haladni, több olyan ember is volt a baráti körömben aki már a saját lábán állt (több kevesebb sikerrel) és én is ezt szerettem volna elérni, vagy legalábbis nem csak várni hogy az életem megoldja magát egy diplomától.

19 évesen hobbi szinten elkezdtünk weboldalak fejlesztésével foglalkozni szinte semmi szakmai tudással, amit pár hónap siker, majd pár hónap csalódás követett. Elhatároztuk, hogy csapatot építünk és piacképes tudással fogunk újult erővel nekifutni. Sikerrel jártunk és egyre többen lettünk egyre több projekttel és elégedett ügyféllel. Az egyetem teljesen háttérbe szorult, minden napom csak a szakmai fejlődésről és munkák elvégzéséből állt reggeltől estig, ezt akartam csinálni és semmi más nem érdekelt. Nőni akartunk, sokkal több pénzt szerettünk volna keresni és egyre jobban kezdett tetszeni a vállalkozó élet azon felül, hogy szinte a teljes nulláról építettük fel az egészet tudásban és pénzügyileg is így sokszor rettenetesen stresszes volt, vagy könnyű lett volna csak feladni.

Idén költöztem fel Pestre, kellett a változás, szerettem volna pörgősebb közegben dolgozni és szórakozni. Pár hónap otthon dolgozás után elkezdtünk irodát keresni, így esett a választás a KAPTÁRra, amikor beléptem éreztem hogy ez AZ a hely, amit keresek, ahol szívesen ülök napi 18 órákat is, ha éppen a munkám ezt igényli és azóta nem változott a véleményem. Fantasztikus ez a közösség és hálás vagyok hogy a tagja lehetek!”

Mik voltak a legviccesebb/legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Az első közösségi ebédem volt talán az első legjobb élmény, egy kicsit kínos / erőltetett program helyett amire számítottam szerintem több mint egy órát ültünk az ebéd után és beszélgettünk többen munkáról, ügyfelekről és adtunk egymásnak hasznos tanácsokat. Ezen felül az első hajnalig nyúló kaptározás volt még talán egy kiemelkedően pozitív dolog amikor hajnal 1-kor de sikerült átadni egy projektet.

Legfurcsább networking élmény?

Kb. 2 hét után összefutottam egy olyan pécsi ismerősömmel akivel már szinte 3 éve teljesen megszakadt a baráti kapcsolatunk és az egyik reggel közel 1 órát beszélgettünk hogy kivel mi történt az elmúlt pár évben.

Legfontosabb élettapasztalat, mióta coworker lettél?

Az emberek meglepően tisztelettudóak és kulturáltak egy coworking irodában, soha nem gondoltam volna, hogy egy csapat “vad idegen” ilyen összetartó közösséget tud alkotni minden tekintetben.

 

KAPTÁR arcok – Székely Levente

Levente 23 éves vállalkozóként az IT szektorban dolgozik saját vállalkozással. A fő specialitásuk a webes alkalmazások/szoftverfejlesztés. Leginkább olyan programokat és hobbikat szeret kitalálni, ami épeszű embernek nem jut eszébe, de biztos nem ilyen fiatalon.

A vállalkozás első körben hobbinak számított, egy szimpla elfoglaltságnak munka mellett. A legújabb agymenésem a vitorlázás felé fúj, sajnos nincs sok lehetőségem egyenlőre a sportot űzni, de komoly terveim vannak a vitorlázással kapcsolatban.

Mik voltak a legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

A kialakított tér, ahol dolgozhatok egyszerűen fantasztikus, mindenre van egy hely. A meeting szobáktól kezdve, a fix helyen át, tudok chillezni a kanapén, ha éppen olyan kedvem van, vagy akár egy-egy hajnali meetingen végig tudom írni a whiteboardot a tárgyalóban. Számomra fontos, hogy ne csak egy adott asztalom legyen, hanem különböző terek, ahol dolgozhatok

Legfontosabb élettapasztalat, mióta coworker lettél? 

 Alapvetően egy-egy sűrűbb napon a minimális interakciók, emberi kommunikáció ki tud zökkenteni a nehezebb feladatokból, pont csak annyira, hogy újult erővel neki tudjak látni. Fontos az, hogy lássak más embereket és adott esetben kaphatok lehetőséget arra, hogy együtt is dolgozhassak olyanokkal, akik már az irodán belül vannak.

 
Mi a legizgalmasabb számodra új kihívásokban?

Soha nem lehet előre tudni, hogy egy adott megoldás hogy fog elsülni, természetesen vannak tapasztalatok, de minden projekt más-más eredményt hoz ugyanarra a megoldásra. Ha nem sikerül jól megtalálni egy problémára a megoldást, akkor egyből kármentés felé fordulok, ami szintúgy izgalmas tud lenni. Viszont ha valami összejön, az egy akkora löketet tud adni, amit mással nem lehet elérni.

KAPTÁR sikersztorik – Kray Zsuzsa

Szia Zsuzsa, köszi, hogy elfogadtad a meghívást! Megtennéd kérlek, hogy bemutatkozol? Mit érdemes tudni rólad?

Szia Bálint, köszi szépen! Én környezetkutatóként végeztem és azóta a szakmában dolgozom, amire egyrészt büszke vagyok, másrészt meg már kezd természetessé válni számomra, holott tudom, hogy a világban nem mindenhol az. Ebből a szempontból tök szerencsésnek tartom magam. A lehetőségek jönnek egymás után, egy kellemes flow van az életemben a munka tekintetében. Azóta, hogy végeztem olyan munkákat csinálok, amik a fenntarthatósághoz kapcsolódnak, illetve ennek kapcsán szemléletformálással és kommunikációval is foglalkozok. A legmegfoghatóbb példa erre a tananyagfejlesztés.

Ez izgalmasan hangzik, mesélj erről…

Most az Oktatási Hivatalnak csináltam nyári táborterveket. Ezek többnapos programok, 1-11. osztálynak szólnak, telepakolva egy bizonyos meghatározott ív mentén fenntarthatósággal foglalkozó foglalkozásokkal. Csak hogy a legnépszerűbb elemeket említsem, ebben benne van az etikus fogyasztói magatartáson kívül a globális szemléletmód, az ökolábnyom, az újrahasznosítás és a hulladékpiramis is – tudod, az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik.

Régóta beszélnek már nagyon sok helyen arról, hogy előbb-utóbb a Föld eléri az erőforrásai határát, ahonnan már nem nagyon lesz visszaút… Viszont nekem mégsem tűnik úgy, hogy bármi is történne… Mindenki tud róla, de kevesen vesznek róla tudomást. Ezen kevesekhez tartozva, nem érzed azt néha, hogy egyfajta szélmalomharcot vívsz?

Néha, de igazából nem tudnék mást csinálni. Én ezt egyébként úgy képzelem el, hogy vannak erők, amik ugyanazt a dolgot tolják-húzzák csak különböző oldalakról fogják meg. Bizony vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, hogy túl sokan húzzák az ellenkező irányba, de mit csinálhatnék? Felkelek másnap és erősebben húzom, mint tegnap. Vagy meggyőzök embereket, hogy ők is arra húzzák, amerre én. Vagy írok egy tananyagot gyerekeknek és megpróbálom az ő szemléletüket úgy formálni, hogy környezettudatos emberekké váljanak. Számomra nem csak egy munka, ez a hivatásom.

Nekem óriási nehézség, hogy én mit tehetnék azért, hogy a Föld egy kicsit élhetőbb hely legyen. Olvasgattam a témában, de nagyon sok egymással ellentétes állítást is találtam…

Igen, ez sajnos ilyen… Az interneten sok mindenki írhat sok mindent, de ha a nagyobb világszervezetek – mint például az IUCN – oldalán keresgélsz, akkor ott biztos, hogy megbízható információhoz fogsz jutni.

Ajánlom megtekintésre a Rainforest Alliance pár éve készült, “Follow the Frog” névre hallgató videóját. Tökéletesen összefoglalja, hogy ebben a nagy, komplex rendszerben hol tudunk apró porszemként úgy belenyúlni, hogy mégis legyen valami hatása.

A másik lehetőség az önkénteskedés, valamelyik szimpatikus szervezetnél – bármilyen háttérrel is rendelkezel, mindig számítanak a segítségedre a jó ügy érdekében.

Értem én, hogy ez a hivatásod, de biztos, hogy van az a pont, amikor eleged van mindenből és valahogy ki kell kapcsolnod az agyad. Erre milyen módszereid vannak?

Elmegyek jógázni!

Két dolog van ami nekem tökéletes feszültséglevezetés, ebből az egyik az acro jóga.

Decemberben kezdtem el és újra gyereknek érzem magam közben. Olyan, mintha egy új játszótér nyílt volna. Minden alkalommal sikerül valami, ami előtte nem. Fantasztikus sikerélményeim vannak benne.

Viszonylag gyakran, heti 3 alkalommal járok. Tudod, a jógánál nagyon fontos az egyensúly és a legtöbbször ezt kell keresnünk a pozícióban. Ez más néven partnerakrobatika – ketten csináljuk és nekem meg kell maradnom a levegőben, és meg kell találjuk az egyensúlyunkat.

Ez az acro jógában fizikai síkon jelen lévő egyensúly teljesen párhuzamba állítható a lelkem egyensúlyával is. Amikor meg az életembe próbálom belesűríteni a munkát, a magánéletet, a családot, a háztartást, a sportot, a szakmai kapcsolatokat, a barátokat – a mindent, akkor sokat tud segíteni, hogy megtaláljam az egyensúlyt.

A másik pedig ami teljesen feltölt, az az amikor kimegyek a természetbe. Pont ehhez kapcsolódik az egyik jelenlegi projektünk egyébként, a #NatureForAll.

Lassan az interjúnk végéhez közeledünk, de beszéltünk már tananyagfejlesztésről, hulladékpiramisról és acro jógáról is… Szerinted mi a titok, hogy mindent, amibe belefogsz, 100%-on tudod csinálni?

Hát, szenvedéllyel csinálom azt, amit csinálok. Mindig. Ha valami nem motivál eléggé, azt akkor inkább hagyom, vagy megpróbálok változtatni rajta valamit és másképp csinálom. Én azt vallom, hogy ha nem teljes odaadással csinálom – legyen szó bármiről, akkor teljesen felesleges.

Ha visszaküldhetnél egy cetlit az 5 évvel ezelőtti önmagadnak, akkor mit írnál rá?

Pár éve egy nehéz helyzetben azt mondta nekem valaki, hogy „egyszer ennek is vége lesz.”. Legyen az akár rossz, akár jó, de semmi sem tart örökké és ez számomra ez az „állandóság a változásban” elv segít túllendülni a nehéz pillanatokon.

KAPTÁR arcok – David AhDoot

Szoftverfejlesztő vagyok Los Angelesből, Kaliforniából, bár 18 hónapja digitális nomád is vagyok. Miután látványosan kudarcot vallottam a spanyol tanulással amíg nyolc hónapig Dél-Amerikában éltem, most nem tudom megismerni az összes olyan európai nyelvet, amelyekkel világszínvonalú ütemben találkozom.

Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta nomád lettél?

Mondj igent (szinte) mindenre!

Mi a legjobb része a munkádnak?

Szoftverfejlesztő vagyok, és az a dolog, amit a legtöbb ember nem vesz észre a szoftverfejlesztéssel kapcsolatban, hogy elég művészi tud lenni. Nem a szó hagyományos értelmében, hanem inkább úgy, hogy sok kreativitás és az elegancia involválódik a jó kód megírásába. Annak ellenére, hogy a sejtjeimben nincs hagyományos “művészi” DNS-szakasz, szinte minden nap elégedettséget okoz.

Melyek voltak a legviccesebb / legjobb KAPTÁR pillanataid?

Amikor Matild úgy gondolta, hogy a nevem Diarrhio 🙂

KAPTÁR arcok – Ugis Balmaks

Van egy lett cégem, az iPhone Photography School, ami segít az embereknek jobb fotókat készíteni iPhone-nal. Jó ideje arra gondoltam, hogy új városba költözöm. Mindig is szerettem Budapestet és végül eldöntöttem, hogy hosszabb időre ide jövök. Örülök, hogy úgy állítottuk össze a csapatunkat, hogy a világ bármely tájáról képesek vagyunk dolgozni. Most jómagam is kipróbálom, hogy milyen.

 

Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta vállalkozó lettél?

Az élet olyan, amilyenné teszed. Amennyit belefektetsz, annyit nyersz belőle. Ha ezt egyszer megérted, többé nem less szükséged motivációra.

 

Mi a munkád legjobb része?

A csodálatos emberek, akikkel találkozom. Biznisz partnerek, mentorok, co-workerek válnak barátokká, inspirálnak, hogy többet tegyek, hogy folyamatosan újat mutassak a világról. Nagyon örültem, hogy találkoztam néhány szuper emberrel a KAPTÁRban is. Itt mindenki kedvesnek, vidámnak, mégis ambíziózusnak tűnik.

 

Mi volt a legidegesítőbb az otthonról dolgozásban?

Határozottan a rossz internetkapcsolat. Minden nap számtalan hívást kell lebonyolítanom. Mindig úgy tűnt, hogy a legrosszabb pillanatban veszítem el az internetkapcsolatot. Még futó viccé is vált az egyik csapatmegbeszélésünkön. Az volt az első és egyetlen munkanapom otthonról, itt Budapesten. Másnap csatlakoztam is a KAPTÁRhoz.

 

Miért választottad a KAPTÁRt?

Azért döntöttem a KAPTÁR lecsekkolása mellett, mert nagyon közel esik a lakásomhoz. Azért választottam, mert rendelkezik mindennel, amire szükségem van: internetkapcsolat, nagyszerű munkafeltételek, és finom ételek közvetlenül a szomszédban.

KAPTÁR arcok – Bakonyi Péter

Öt és fél évet töltöttem a korábbi munkahelyemen – ami egyébként csupán ötven méterre van innen és filmjogokkal foglalkozik – és eljött az idő, hogy keressek valami mást, érdekesebbet. Áront (megj.:KAPTÁR alapító tag) ismerem régóta és a KAPTÁRt is követtem már egy ideje így, és nagyon szimpatikus volt amilyen szívvel-lélekkel épült és alakult a története. Beszélgettünk korábban többször és végül az az örömteli konklúzió született, hogy kipróbáljuk a közös munkát. Plusz a Basil Ica sem került messzebb nagyon. 🙂

Mik voltak a legviccesebb/legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Elsőként, szuperek az új kollégáim. Valamint mindig jó régi ismerősökkel összetalálkozni a KAPTÁR-ban, amire már több példa  is volt a héten, másrészt az emberek kedvessége és közvetlensége nagyon jó.

 

Mi a legjobb része a munkádnak?

Hogy új, és kihívásokkal és tanulással teli valamint hogy új embereket ismerhetek meg.

 

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban? 

Hogy még sosem volt rá lehetőségem. 🙂 Egy hete jöttem el a korábbi munkámból és sem ott, sem a korábbi munkáimban nem volt lehetőség otthonról dolgozni. Hátha itt ki lehet próbálni…

KAPTÁR arcok – Víg Antal

Vig Antal a VIG.studios ügyvezetője, és online marketinggel foglalkozó szakember. Ha szeretnéd, hogy az emberek felfigyeljenek a termékedre, vagy szolgáltatásodra, amit kínálsz, Antal és csapata segít abban, hogy jobb eléréseket produkálj.

Mi volt a legfurcsább networking élményed?

Nos, nyilvánvalóan olyan furcsa érzés, hogy beszélned kell mindenkivel, de senki sem tudja, hogyan kell elindulnia. Valamilyen oknál fogva mindig a legfurcsábbakkal kezdem, amelyek nem kapcsolódnak az éjszakai dolgok témájához, és az egész beszélgetést elviszi egy furcsa irányba :). Túl sokszor fordult elő, hogy számon tarthatnám.

Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta vállalkozó/szabadúszó lettél?

A fegyelem sokkal fontosabb, mint kezdetben hittem. Különösen, ha magadnak dolgozol. Fegyelem = Szabadság

Mi a legjobb része a munkádnak?

Hogy úgy tudok dolgozni, és akkor, amikor akarok. És hogy felajánlhatom a kért külső ötleteket témaként.

Mi izgat leginkább az új kihívásokban?

A lehetőség, hogy valami újat tanuljak, vagy eljussak arra a szintre, ahol mindig is szerettem volna játszani. De aztán ahogy az izgalom eltűnt, többnyire utálom a kihívást, de mindenképpen megcsinálom. 🙂

Mi volt a legbosszantóbb az otthon dolgozásban?

A csend és az összes befejezetlen dolog, amit megcsinálhatnál és meg is kéne csinálnod. Tökéletes kifogások, hogy azokkal foglalkozz először, és ne a munkával. 🙂

KAPTÁR arcok – Ciaran Foley

Ciaran Cork-ból, Írországból származik, de élete nagy részét New York-ban és Floridában töltötte. Felesége budapesti, így az elmúlt 20 év szorosan köti Magyarországhoz is. 2 évvel ezelőtt költözött Budapestre feleségével, kisfiával és kislányával, hogy a gyerekek megtanulhassanak magyarul és anyanyelvükön beszélhessenek a magyar nagyszülőkkel. Erre nincs sok esély Magyarországon kívül 😉 A gyerekek immár 6 és 2,5 évesen folyékonyan beszélnek angolul és magyarul is.

 

Mik a kedvenc KAPTÁR pillanataid?

A szerdai közösségi ebédek és a különböző apropók miatti összejövetelek hét közben.

Mi a legfontosabb lecke, amit megtanultál mióta szabadúszó vagy?

Tanuld meg a “lesz*rom” rafinált művészetét. A stressz öl. Tanuld meg, hogyan tehetsz szert a stresszmentes mindennapokra, hogy boldog és hatékony lehess. A legtöbben szerencsések vagyunk abban, hogy megválaszthatjuk a munkaadóinkat. Ha egy munka kikészít, válts. Dolgozz a feltételeiden.

Mi volt a legbosszantóbb az otthonról dolgozásban?

A munka és a pihenés közötti különbség erőltetése. Kezdetben otthonról dolgoztam Floridában egy New York-i cégnek. Végül az iroda bérlésnél kötöttem ki, mert egyszerűen nem tudtam tovább hazulról dolgozni. Folyamatosan elterelődött a figyelmem. Tíz éve helyfüggetlenül dolgozom, de sosem otthonról.

KAPTÁR arcok – Sagáth Zita

Zita pszichológus és HR-esként külföldre toboroz munkaerőt. Ha munkát kerestek, ne féljetek hozzá fordulni, de ha épp lelki problémátok lenne, azt se tartsátok magatokban.

Mi a legjobb része a munkádnak?

Általában az emberek munkájának a legjobb része, mikor haza indulnak, de a KAPTÁRban dolgozva egészen más a helyzet. Én alig bírok haza indulni. Akkor és úgy dolgozok, ahogy akarok, mindig más a „padtársam”, rengeteg emberrel megismerkedhetek és a Kaptár lokációja is teljesen ideális.

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Robinsonnak éreztem magam Péntek nélkül, leginkább pénteken! 🙂

Mik voltak a legviccesebb/legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

A Bingo játék, palacsinta és iszogatós estek, KAPTÁRos masszázsok, a konyhában zajló bandázások és nem utolsó sorban a rendezvények után megmaradt muffinok eltüntetése.

KAPTÁR arcok – Szentkúti Péter

Szentkúti Péter vagyok, adatelemzéssel, biostatisztikával foglalkozom és épp néhány hete váltottam banki modellezői területről egy orvosi egyetemre, ahol mint biostatisztikus fogok dolgozni. Ezt a munkát már a Kaptárban kezdtem, ahova a honlap barátságos hangulata miatt kukkantottam be először és mivel az itt tapasztaltak összhangban voltak a “webes benyomással”, itt ragadtam.
 
 
Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Semmi problémám nem volt vele, főleg, hogy egy percig sem csináltam. 🙂
A munkahelyváltással egy időben kezdtem a Kaptárban dolgozni, mert továbbra is szükségem volt az irodai környezetre. Arra, hogy inspiráló, vidám környezet vegyen körül és ahol a munkámban is el tudok mélyülni. (anélkül, hogy a mosogatni/teregetni valóra gondolnék)

 

Legcikibb élményed?

Első projektem a székrekedés és keringési betegségek közötti esetleges kapcsolat statisztikai vizsgálata. Ez elég ciki? 🙂

 

Mire vagy a legbüszkébb az életedben?

4 maraton, 3 sudoku-világbajnokság, 2 gyerek, 1 feleség – nem feltétlenül ebben a sorrendben.

KAPTÁR arcok – Tempfli Péter

Péter egy amerikai Salesforce startupnál (https://blackthorn.io) felelős a pénzügyi szoftverek architekturáért. Egyébkent pedig aktívan fut, teljesítménytúrázik és bármikor benne van egy jó kis kínai éttermes vacsorában.

Mik voltak a legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

A péntek munka utáni közösségi fröccsözések/majszolgatások.

Legnagyobb mérföldkövek az életedben?

Most következik egy: egy évre átteszem a székhelyemet Svédországba, és megcsinálom a közgazdaságtan mester diplomámat.

Mi a legjobb része a munkádnak?

Új architektúrák tervezése és lekódolása, valamint tartani a lépést a Salesforce folyamatos bővülésével.

Legfontosabb élettapasztalat, mióta coworker lettél?

Zárás előtt fél órával leszek mindig a legproduktívabb 😀

KAPTÁR arcok – Kabai József

A Távügyvitel Kft. ügyvezetője vagyok, amely online könyvelési szolgáltatást nyújt  cégeknek.  A cégen belül hozzám tartozik a marketing és az online könyvelési rendszerünk fejlesztése. Az online munkavégzésnek köszönhetően sokat utaztam az utóbbi években, most inkább a túrázást szeretem a Budapest környéki hegyekben, valamint újra felfedeztem a könyvolvasást!

 
Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta coworker lettél?

Hogy hiába a nagy szabadság a munka során, kellenek a keretek.

 

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Összességében szeretek otthon dolgozni, mert közben el tudom végezni a házimunkát és jókat főzök.
A probléma az, ha minden nap ez a program…

 

Szerinted hogy lehet a leggyorsabban elrontani egy vállalkozást?

A reménymarketinggel. “Jó a szolgáltatásom, ezért remélem felfedeznek, megtalálnak stb.”
 

Miért választottad a KAPTÁRt?

A KAPTÁR dolgozók nagyon kedvesek, nagyon igaz az, hogy ‘KAPTÁR likes you’! Jó hatással van rám, hogy mindenki keményen dolgozik körülöttem. Tetszik az is, hogy bármit csinálhatok: ülhetek, fekhetek, alhatok vagy akár sétálhatok egyet. 

KAPTÁR sikersztorik – Barcza Zsófia

A KAPTÁR Sikersztorik mai vendége Barcza Zsófi, a Syntesia Medical Communications alapítója és a KAPTÁR egyik őslakosa. Zsófi orvosi szakszövegek írásával foglalkozik – jellemzően szakmai közönségnek: orvosoknak, gyógyszerészeknek. Köszi, hogy elfogadtad a meghívást, Zsófi, honnan indult ez az egész? Hogyan találtál rá erre a piaci résre?

A három szó, ami engem a legjobban jellemez, az a tudomány, nyelvek és a zene.

Szerencsére nagyon jó gimibe jártam és amikor a pályaválasztásra került a sor, akkor úgy álltam előtte, hogy tulajdonképpen bármelyik utat választhatom. Végül az orvosi pálya mellett döntöttem, mert nyelvekkel és zenével így is tudtam foglalkozni az egyetem mellett. Sokan  mondták, hogy “mennyire szép dolog, ha egy orvos hobbiból a művészetekkel is foglalkozik”, csak mint később kiderült, nekem “túl” fontosak voltak ezek a hobbik. Bár az orvosin volt jó néhány olyan tárgy, amik tényleg nagyon szerettem, végül a másik két vonal az egyetem végére már túl dominánssá vált.

Miután lediplomáztam, elkezdtem szakfordító-tolmácsnak tanulni, ami 2 év…

Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok, de ha jól értem, akkor neked van egy orvosi diplomád, konkrétan praktizálhatnál is…

Igen, praktizáltam is. Dolgoztam orvosként 3 évig. Azt szoktam mondani, hogy a diploma utáni 3 évbe belesűrítettem legalább 8 évet (nevet). Csináltam a szakfordító-tolmácsképzőt (2 év), csináltam egy háziorvosi szakvizsgát, ami 3 év orvosi munka volt. Mellette másodállásban dolgoztam a sürgősségin. Ja, meg idegenvezettem is. Azt már korábban az egyetem alatt is elkezdtem.

Wow, ez azért derék… említetted, hogy az egyetem végére túl dominánssá vált a 2 másik vonal – ezen a ponton te már tudtad, hogy nem lesz hosszú az orvosi karriered?

Sejtettem. Amikor lediplomáztam, akkor már sejtettem, de biztosra akartam menni, hogy nem akarok orvosként dolgozni és nem akartam, hogy később megbánhassam, mondván, hogy “mi lett volna ha…” vagy “ez meg az biztos tetszett volna, én meg ki sem próbáltam…”. Nagyon sok minden tetszett, de amikor a másik oldalon egy szerelem van, akkor könnyű dönteni.

Nekem semmi problémát nem okozott otthagyni az orvosi pályát, kisétáltam a szakvizsgáról, és soha többet nem praktizáltam.

Nem semmi. Én tuti nem bírnám így… bennem egy ilyen helyzetben biztos, hogy ott lenne az érzés, hogy “de akkor igazából most elvesztegettem 6 évet az életemből” – még akkor is, ha az orvostudománnyal töltött évek sosem lesz elvesztegetett idő.

Hát itt jön a képbe, amit most csinálok. A szakfordító képzés után – igazából már közben is, elkezdtem fordítani, tolmácsolni. Aztán az egyik ilyen munka annyira jól sikerült, hogy lavinaszerűen elkezdtek jönni a megkeresések különböző ügyfelektől és rájöttem, hogy létezik ilyen, hogy orvosi szakszöveg-alkotás (“medical writing”). Erről nem is tudtam, hogy létezik – pedig akkor már csináltam, mégsem tudtam, hogy létezik…

Már csináltam fél éve, amikor megkérdeztem a mentoromat, hogy “figyelj, szerinted én hívhatom magam medical writernek?” és akkor mondta, hogy “de hát Zsófi… ezt csinálod már fél éve… persze, miről beszélünk!?” (nevet)

Pár éve azért csinálod már ezt. Mi volt az a pillanat, amire igazán büszke vagy? Ami szerinted a szakmai teljesítményed jelenlegi csúcsa?

Most 2 hete volt egy ilyen pillanatom. Egy gyógyszercég felkért, hogy írjak egy tudományos közleményt egy nemzetközi folyóiratba és ez egy elég nagy falat volt. Úgy éreztem közben, hogy most tényleg minden tudásomra, tapasztalatomra, intuíciómra, mindenre szükség volt. Amikor kész lett, úgy éreztem, hogy ha nem lenne mögötte minden, ami az elmúlt években történt velem, akkor ezt nem tudtam volna megírni. Nehéz volt, kihívás volt, nagyon, de úgy érzem, hogy szakmailag ez az eddigi pályám csúcsa.

Köszi az interjút Zsófi! Zárásképp mit javasolnál azoknak az embereknek, akik egy hasonlóan jól tervezhető, biztonságos pályán vannak, mint amilyenen te is voltál, viszont nagyon sok álmuk van, amikbe “nem mernek” belefogni.

Azt szoktam mondani, hogy “szerencsére nem vagy fa, hogy ne tudj arrébb menni.” Szeretném kiemelni az elején, hogy én nagyon szeretem a kockázatot – engem ez éltet, egy bizonyos szempontból, másik oldalról viszont, ha valamiről észreveszem, hogy félek tőle, akkor már csak azért is nekimegyek. A félelem egy totál megfoghatatlan dolog – az anyagi biztonság meg a hasonló “kézzel fogható” érvek elfogadhatók, de azt, hogy a félelem megakadályozzon bármiben is, azt nem szoktam tolerálni.

Minden egy döntéssel kezdődik. Ha az ember meghoz egy döntést és tartja is magát hozzá, akkor egyszer csak elkezd beállni egy pályára minden. Azt tanácsolnám a hasonló helyzetben lévőknek, hogy köteleződjenek el egy döntés mellett, a többi pedig magától megtörténik. Mikor még csak fordítottam és tolmácsoltam, sokszor úgy voltam vele, hogy “Úristen, mi lesz? Hol fogok dolgozni? Meg lehet-e ebből élni? Nem fogom-e megunni stb stb stb…”

És akkor egyszer, 2014. Febr-márc úgy döntöttem, hogy történjen bármi, én ezzel fogok foglalkozni szakvizsga után. Ha munkanélküli leszek, ha mellékállásból kell magamat fenntartani, ha nem találok 6 hónapig munkát, ha nem lesz elég ügyfél… bármi történjék, én ezt akarom csinálni.

Nagyon szépen köszönöm az interjút Zsófi! További sok sikert neked és a csapatodnak!

Köszi szépen – viszont neked is!

KAPTÁR arcok – Kőrös Gábor

Én üzleti tanácsadással foglalkozom stratégia, üzleti modell és innováció témakörben, de leginkább azzal, hogy segítek a cégeknek a pontos problémamegfogalmazásban, a gondolkodásuk strukturálásában illetve a munkavégzésük hatékonyságának a növelésében. Pénzügyi múlttal rendelkezem, korábban határidős termékek kereskedésével foglalkoztam, legutóbb pedig egy nemzetközi bank vállalati innovációs csapatában dolgoztam. A jelenlegi ügyfelem egy külföldi fintech cég, a ModulTrade Ltd, amely smart contract, blockchain alapú e-commerce megoldást fejleszt.

 

Mi a legjobb része a munkádnak?

Nagyon a szeretem, amikor sikerül egy komplex és kaotikus helyzetben meglátni a problémák valós forrását és struktúrájában átlátni a főbb befolyásoló tényezők viszonyát. Amúgy pedig azt élvezem a legjobban amikor flow-ban vagyok.

 

Mi a legizgalmasabb számodra új kihívásokban?

A kezdetek. Amikor még előzetes ismeretek és prekoncepciók nélkül kezdjük el a megismerési folyamatot és a felfedezést. Szeretek új dolgokba belekezdeni, mert úgy gondolom, hogy ez segíti megőrizni a nyitottságot és a kreativitást.

 

Szerinted hogy lehet a leggyorsabban elrontani egy vállalkozást?

Erre sok választ lehetne adni, de ami a leggyorsabban vezet kudarchoz, az véleményem szerint a túltervezés és az ebből fakadó cselekvés hiánya kombináció. Van egy mondás Dwight D. Eisenhowertől, ami szerintem nagyon igaz az üzleti világban is: Plans Are Worthless, But Planning Is Everything.”

KAPTÁR arcok – Kassandra Hadzima

Kassandra egyenesen Ohio-ból érkezett hozzánk. Jelenleg egy utazási irodánál foglalkozik repülő utakkal és ügyfélkapcsolati feladatokkal. Néhány éve érkezett Magyarországa barátjával együtt. Az utóbbi években kétlaki életmódot folytat az Államok és Budapest között. Imád itt lakni és igyekszik a lehető legtöbbet utazni Európa szerte.

Mi a legjobb része a munkádnak? 

A rugalmasság. Nagyon élvezem, hogy bárhonnan végezhetem a munkámat a világban és a napi teendőimet is a számomra megfelelő menetrendben alakíthatom ki. Ez azt jelenti, hogy ritkán kell elhanyagolnom a munkám, miközben ugyanúgy élvezhetem az utazást annak minden előnyével együtt, ami nem állna módomban egy kötöttebb munkavégzésnél.

Mi lelkesít a leginkább az új kihívásokban?

A lehetőség a tanulásra. A jelenlegi munkámban gyakran találkozom kihívásokkal, mert annyi mindenben különbözik az előző munkahelyeimtől, sőt a tanulmányaimtól is. Ettől függetlenül nagyon élvezem amit csinálok! Izgalmas szert tenni új képességekre és kipróbálni olyasmit, amit azelőtt még soha.

Mi nem tetszett az otthonról dolgozásban? 

Az időgazdálkodás. Gyakran túl sok időmet emésztette fel a munka, mert mindig adódik valami, ami miatt nehezemre esik kikapcsolni a laptopomat a nap végén. Emiatt igyekeztem találni egy új egyensúlyt a munka és az otthon töltött idő között, amiben a KAPTÁR nagy segítséget adott.

 

KAPTÁR arcok – Marco Scottini

Marco egy sokoldalú s egyben stréberségre hajlamos srácnak tarja magát, aki folyton a világ működését próbálja megérteni. Legfőbb területe a gazdaság elmélet, jelenleg kutatóként dolgozik az olasz Fondazione Luigi Einaudi-nál és független szakértőként a Consumer CentriX-nél. Imádja a sportokat és lelkesen gitározik.

 

Mi a legfontosabb lecke amit megtanultál mióta szabadúszó vagy?

Az a meggyőződésem, hogy nem számít mit és mikor, de mindig adódik valami, amit megtanulhatsz és mindig lesz valaki, aki jobb nálad abban amit csinálsz. De ez jó dolog, mert megvan a lehetőséged az együttműködésre és a fejlődésre. Ebből lesz a lecke: legyél magabiztos, ugyanakkor szerény.

Mire vagy a legbüszkébb?

Büszke helyett inkább hálás vagyok azért, mert van néhány igaz barátom és szerető család vesz körül.

Mi a leggyorsabb módja annak, hogy tönkretegyél egy vállalkozást?

Egyértelműen az a leggyorsabb módja, ha üzleti döntéseket érzelmi indulatok alapján hozol meg.

KAPTÁR arcok – Zsirka Gábor

Gábor 14 évig volt multikatona marketing és termékfejlesztés területen, benne egy öt éves bécsi kanyarral. Párjával néhány hónapja tértek haza két gyerekükkel, és mindannyian valami teljesen újba fogtak bele. Gábor ki akart szakadni a marketingből, és el szeretett volna mélyülni valamilyen jövőbe mutató témában. E két irány szerelemgyereke lett most a vállalkozása; főként fizetési rendszerekkel kapcsolatos tanácsadással foglalkozik, mobiltelefonos fizetés súlyponttal.

Legfontosabb élettapasztalat, mióta coworker lettél? 

Sokkal jobban lehet haladni meetingek nélkül 🙂

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban? 

Jó, jó a Spotify, de ettől még nagy volt a csend, amit csak a szomszéd kutyus ugatása és a centrifuga zaja tört meg. Éppen a videokonferenciák alatt 🙂

Szerinted hogy lehet a leggyorsabban elrontani egy vállalkozást? 

Két hónapja alapítottam meg az első vállalkozásomat, eddig nem is gondolkodtam ezen, de szerintem senkinek nem lenne szabad legalább egy elnagyolt üzleti terv nélkül nekilendülni. A pénz legtöbbször nehezen jön magától, ami a vállalkozás elején hatványozottan igaz.

Miért választottad a KAPTÁRt?

Kellően zsizsgős és kellően csendes egyszerre. Stabilan gyors az internet és akár hétvégén is benézhetek. Külön plusz, hogy tesztek azért, hogy ne csak egymás mellett/mögött kalapáljuk a billentyűzetet.

KAPTÁR arcok – Tóth András Attilio

Sziasztok! Tóth András Attilio vagyok, friss KAPTÁRos. Szoftverfejlesztőként dolgozom, ami nem csak a szakmám, hanem egyúttal a szenvedélyem is: szívesen tanulok új technológiákat, vagy foglalkozom hobby-projektekkel a szabadidőmben. Ezen kívül nagyon szeretek utazni, új helyeket és embereket megismerni, kedvelem az idegen nyelveket, valamint szívesen túrázok földön, vízen és kerékpáron. Hogy miért választottam a KAPTÁRt? Az első pillanattól, amikor beléptem, megragadott a hely hangulata, a hosztok kedvessége és nem utolsósorban a KAPTÁR kiváló elhelyezkedése.

 

Mik voltak a legviccesebb/legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Természetesen a KAPTÁRos lét minden percét élvezem 🙂  Viszont kiemelném a szerdai közös ebédet, ami remek alkalom volt arra, hogy sok másik KAPTÁRost megismerjek, és megtudjam milyen közeli vagy messzi országokból érkeztek ide, és milyen változatos dolgokkal foglalkoznak.

 

Mi a legjobb része a munkádnak?

Elsőre az jut eszembe, hogy egész nap programozhatok 🙂 Ám akármennyire is szeretem a munkámnak a technikai részét, van egy dolog, ami talán még ennél is fontosabb: egyszerre két remek társaságnak lehetek a tagja. Egyrészt nagyon jól érzem magam itt a Kaptárosok között, másrészt annál a cégnél, ahol jelenleg fejlesztek szintén egy nagyszerű csapatra találtam.

 

Mi a legizgalmasabb számodra új kihívásokban?

Szívesen dolgozom olyan technológiákkal, vagy rendszerekkel, amiket még nem ismerek, mert úgy gondolom, hogy ebből lehet a legtöbbet tanulni és így lehet a legjobban fejlődni. Ezen kívül, motivál a sikerélményt, ha le tudom küzdeni az akadályokat.

 

KAPTÁR arcok – Gál Gabriella

Gabi közel egy éve a KAPTÁR tagja. „Civilben” full-time állásban Business Intelligence területen dolgozik egy bankban, a KAPTÁRban nem ezeken a feladatain, hanem másodállású egyéni vállalkozóként egy side-gig webhsop előkészítésén dolgozik. Az első időszakban Fixie-ként jellemzően este vagy hétvégén bukkant fel, de az most is jellemző, hogy csak munkaidő után tud érkezni, amikor a többség éppen távozik, így némileg a KAPTÁR fantomjának is érzi magát (ehhez még az Operaház is kellemes közelségben van). A közgazdász végzettsége mellett addiktológiai konzultáns diplomája is van, ez a témakör is nagyon fontos része az életének.

Miért választottad a KAPTÁRt?

A főállásomhoz kényelmes közelségben van, és már az utcáról belesve is látszott, milyen inspiráló a hangulata. Plusz az utcáról valószínűleg annyira feltűnően nézegettem, hogy az egyik hoszt egyből kedvesen ajtót is nyitott és érdeklődött, hogy körbe vezethet-e, ilyen szemlélettel, előzékenységgel ritkán találkozom itthon.

Mik voltak a legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Mivel a főállásom mellett eleve kevés időm marad side-projektekre, hobbira, ezért a közösségi programokból is rendre kihagyom magam. Ez egyáltalán nem a csapatnak szól, vagy az eseményeknek, szuperek a programok, de ennyi fér bele a napjaimba. Az viszont nagyon tetszik, hogy állatbarát hely a KAPTÁR, mindig felvillanyoz, ha valaki kutyával-macskával érkezik. Mondjuk a hatékonyságomon nem segít, hogy ilyenkor velük vagyok elfoglalva, de örömnek nagy öröm.

Szerinted hogy lehet a leggyorsabban elrontani egy vállalkozást?

Eddig arról tudnék írni, hogy lehet a leglassabban elindítani egy vállalkozást. Kb. 5 éve vettem meg a domain-t, amire a webshop épül, és azóta sem lett első számú prioritás az életemben, nem is tervezem, hogy a go-live-tól kezdve az lesz, esetleg majd a későbbi jövőben. Viszont rengeteget tanulok belőle, arról, hogyan lehet vállalkozóként boldogulni, amikor nincs körülöttem egy hatalmas apparátus, és a jogi, könyvelési, technika, kódolási feladatokkal is nekem kell boldogulnom részben, vagy egészben. Amivel biztosan el lehet rontani egy vállalkozást az a kishitűség (meg sem próbálom, úgysem állnak szóba velem), vagy az, ha képtelen vagyok segítséget kérni. Egy másik hibalehetőség, ha fókuszvesztett vagyok, ami rám elég vastagon igaz, mert szívem szerint egyszerre tanulnék 3 kódnyelvet, 2 külföldi nyelvet, képezném magam egy csomó témában, és van összesen 5 megvásárolt domain-em és még ennél is több vállalkozási ötletem. Ez biztos hogy nem a rövid távú siker receptje. A KAPTÁR nekem abban is segít, ahhoz is eszköz, hogy az itt töltött esti órákban fókuszáltan a projektemen tudok dolgozni.

KAPTÁR arcok – Jenine Sharabi

Jenine kreatív partner és graphic designer a Two Desk Studio-nál, mely a messzi Bahraini Királysághoz, egy kis szigethez kötődik az Arab-öbölben. Személyes érdeklődése Budapesthez sodorta, ahol az internet varázslatának köszönhetően ügyvezetői teendőit immár újdonsült digitális nomádként végezheti, amire nincs is jobb helyszín, mint a KAPTÁR!

Mi a legfontosabb lecke, amit megtanultál mióta vállalkozó lettél?

Ha te leszel az időd mestere, minden perced értékesebbé válik. Ez vonatkozik a munkafolyamataidra is. Sokkal produktívabban és hatékonyabban tudsz haladni, mikor tudod, hogy te osztod be az idődet.

Mi a legjobb része a munkádnak? 

Az a szabadság, hogy olyan munkaterületekről kerülhetek emberekkel kapcsolatba, akikkel egyébként nem lett volna lehetőségem találkozni. Nem csak üzletvitelükről, de az általuk kialakított képről is rengeteget tanulhatok, ahogy képviselik magukat a világban.

Mire vagy a legbüszkébb? 

Jelenleg a vállalkozásomra. A semmiből építettünk fel egy olyan üzletet a társammal, ami képes következetesen teljesíteni.

 

KAPTÁR arcok – Eric Rasmussen

Helló, a nevem Eric Rasmussen. Egy cambridge-i, massachusetts-i bázisú egyszemélyes vállalkozás tulajdonosa vagyok. Web dizájnerként és fejlesztőként dolgozom.

 

Mi a legfontosabb lecke, amit megtanultál, mióta vállalkozó/szabadúszó vagy?

Hogy ellenálljak a kísértésnek, hogy egész idő alatt dolgozzak. Gondoskodj arról, hogy a hétvégéken és esténként legyen időd a családra/barátokra/szórakozásra. És soha ne gondold azt, hogy ‘Ó, ha nem vállalom el ezt a munkát, akkor talán nem lesz másik és a családom éhezni fog.’ Higgy magadban és a képességeidben!

 

Mi a munkád legjobb része?

Hogy bárhonnét tudok dolgozni, akár otthonról pizsamában, akár egy vonaton, vagy repülőn, vagy épp a KAPTÁRban.

 

Mire vagy a legbüszkébb az életedben?

Arra, hogy képes voltam felépíteni a saját vállalkozásomat, és támogatni tudtam vele a családomat, hogy a feleségemmel együtt csodálatos embereket neveltünk a gyerekeinkből, és hogy meg tudtam tanulni magyarul.

 

Miért választottad a KAPTÁRt?

Különböző munkahelyeket tanulmányoztam online és a KAPTÁR tűnt a legvonzóbbnak a központi elhelyezkedése, a rugalmas munkaideje és az elfogadható ára miatt. Azt hiszem, jó döntést hoztam, nagyon szeretem a KAPTÁR atmoszféráját és mindenki szuper barátságos.

KAPTÁR arcok – Illés Csaba

Csaba az elmúlt tíz évben frontend fejlesztőként dolgozott, majd február közepén, a legutóbbi munkahelye otthagyása után belevágott egy mobiljáték fejlesztésébe, úgyhogy ez most egy izgalmas, ijesztő, kreatív időszaka az életének.

Mik voltak a legviccesebb/legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Néha a leghétköznapibb pillanatok a legjobbak: a megérkezés az irodába, a “hogyvagymizuk” a többiekkel, a játék az aktuális kutyával. De ott vannak az olyan emlékezetes események is, mint a Kaptár-bingó játék, a karácsonyi vagy a szilveszteri parti, és a nemrég zajlott mexikói est. Ezek mind kedves emlékek, amik közelebb hoztak a többiekhez.

Legnagyobb mérföldkövek az életedben?

Volt egy pár, de a legutóbbi talán az, amikor 2013-ban kiköltöztem 3,5 évre Máltára. Sok vidám pillanatot, utazást, barátokat és lehetőséget hozott magával, sok területen kitágította a világomat. Hazaköltözve is megmaradt ez a kapcsolat, több mint 2 évig dolgoztam még ugyanannak a cégnek itthonról, távmunkában.

Legfontosabb élettapasztalat, mióta coworker lettél?

Az, hogy már sokkal hamarabb ki kellett volna próbálnom egy ilyen helyről dolgozni, hisz rengeteg inspiráló, pozitív, hasonló gondolkodású emberrel lehet itt találkozni. Az ő példájukon látható az is, hogy ha az ember kellő kitartással fókuszál valamire, akkor abból képes sikeres saját vállalkozást csinálni.

KAPTÁR arcok – Precognox csapat: Gelencsér Gábor és Kása Károly

Egy Precognox nevű, közel harminc fős, vidéki szoftvercég pesti csapata vagyunk. A cégünkben olyan ügyfélkihívásokkal foglalkozunk, amikor emberi nyelven írt szövegekből lehet értékes adatokat kinyerni és az adatokból hasznos információhoz juttatni a felhasználókat például kereséssel és vizualizációval.

 

Legfontosabb élettapasztalat, mióta coworker lettél?

Gábor: Liverpool szebb és nem esik annyit az eső, mint sokan mondják.

Karesz: introvertáltként mindig újra megtapasztalni, hogy ha beszélgetek valakivel akit eddig nem ismertem, abból mindig valami aktuális izgalmas, érdekes és jó jön ki.

 

Mi a legjobb része a munkádnak?

Gábor: Új szoftverek kipróbálása, hibamentesebbé tétele.

Karesz: az, amikor látom ahogy a projektmunkákon keresztül fejlődnek a munkatársaink. A legnagyobb eredménynek azt élem meg amikor egy-egy új kihívásnál korábbi önmagához képest felelősségteljesebb szerepet vállal valaki és önállóan viszi azt.

 

Mi a legizgalmasabb számodra új kihívásokban?

Gábor: Az ismeretlen felfedezése.

Karesz: új kihívás alatt most egy új ügyfél problémáját értve, nagyon izgalmas ahogy kibontjuk a célra legmegfelelőbb megoldást és elkezdi látni a megrendelőnk, hogy milyen jó lesz neki a kész megoldás a “fájdalmára”.

 

Örülnénk, ha azt is megosztanátok velünk egy mondatban, hogy miért választottátok a KAPTÁRt. 🙂 

A választásunkban szempont volt, hogy mindennapos online csapatmegbeszéléseinkre találjunk bármikor egy csendes szobát. Szeretjük, hogy variálni tudjuk, hogy ülve vagy akár állva is dolgozhatunk szerte az épületekben. Mi egy fix irodából költöztünk a Kaptárba, tehát az is mellette szólt, hogy – most már egy harmadik, szoftverfejlesztő munkatársunkkal bővülve is – költséghatékonyabb. Plusz élvezzük a pesti belváros nyüzsgését is.

 

 

KAPTÁR sikersztorik – Sali András

A KAPTÁR Sikersztorik legfrissebb vendége Sali András, az Alphacruncher Lead Data Scientist-je.

 

Szia András, köszi szépen, hogy elfogadtad a meghívást!

Szia Bálint, köszönöm a felkérést!

Összefoglalnád nekem kérlek egy pár mondatban, hogy az Alphacruncher mivel is foglalkozik?

Boldogan! Mi ezt egy mondatban úgy szoktuk megfogalmazni, hogy “az Alphacruncher a tudományos kutatások platformja”.

Kicsit kifejtve ezt, mi magunkat a tanácsadók és a szoftverfejlesztők közé pozicionáljuk. Azt szoktuk mondani, hogy mi egy egyedi megoldáscsomagot adunk, amihez a hasonlóan egyedi piaci tudásunk és tapasztalatunk is hozzá tartozik.

Mik az aktuális projektek?

Két baromi izgalmas projekten dolgozunk épp.

Az egyik oktatással kapcsolatos szoftver, amivel különböző, komplex pénzügyi-közgazdasági fogalmakat tanítanak, úgy, hogy nem kell hozzá nagyon kódolni.

Ez sokkal összetettebb lesz, mint a ma nagyon népszerű videós online tréningek. Elsősorban azért, mert ennél élőben ott van a tanár a másik oldalon, válaszol a kérdésekre, reagál a diákok hozzászólásaira és még valós időben különböző feladatokat is el tud végeztetni velük.

És mi a másik?

A másik szoftver kutatóknak készül. Egy olyan felületet tervezünk, ahol különböző adatokat, adathalmazokat tudnak összekapcsolni, azokkal számításokat végezni, ezzel nagyban leegyszerűsítve a munkájukat, amit később akár az oktatásban is hasznosíthatnak.

Erre azért van óriási szükség, mert az adat maga egy nagyon drága termék. A kutatóegyetemek évi akár több tízmillió forintokat is elköltenek ezekre. Pénzügyi területen maradva, ilyen adat lehet pl. historikus részvény-árfolyamok vagy bármilyen más pénzügyi mutatók, amikkel később a kutatók tovább dolgoznak.

A mi megoldásunk abban fog segíteni, hogy ezek az adatok nagyobb eséllyel kerülhessenek be az oktatásba. Legtöbbször ez úgy néz ki, hogy – mivel az adat drága, csak a kutatók egy része kap jogosultságot ilyen mértékű vásárláshoz.

Általában a kutató, aki az adatra költötte a pénzt, megcsinálja amit akar és egyszerűen elfelejtődik, hogy azt az adatot bárki is látta volna az egyetemen… Pedig könnyen lehet, hogy egy új lelkes professzor, aki boldogan beépítené az órájába, de egész egyszerűen nem is tud a létezéséről…

Van valami különleges oka, hogy ennyire a szíveteken viselitek az akadémiai szektort?

Többünknek is van a csapatban ilyen múltja – köztük nekem is. Én pénzügy területén, egy svájci egyetemen szereztem a doktorimat.

Vicces, mert az egész Alphacruncher a konzulensem egyik másik diákjával kezdődött… Ő gondolta úgy, hogy ebből akár egy üzletet is lehetne építeni.

Első sorból végignézte, hogy milyen brutális pénzeket elköltenek az egyetemek adatra, saját szerverre… Fel kellett venni valakit, aki ezt az egész rendszert üzemelteti, ami aztán 2 év múlva elavul… Ekkor fogalmazódott meg először benne, hogy “ezt azért biztos, hogy lehet jobban is csinálni…”. Ekkor született meg az Alphacruncher koncepciója a mostani ügyvezetőnk, Alexandru fejében.

Várj, várj… Hogy kerültél Svájcba PhD-re?

Ez 2010-ben volt. A feleségemmel már akkor is együtt voltunk, de nem akartunk Amerikába menni… nem akartunk ennyire messze menni Magyarországtól.

“Rátaláltunk” Svájcra, ahol jó egyetemekre voltak jó ösztöndíjak és tudtunk mindketten egyszerre menni, így ezt választottuk. Én a Lugánói Egyetemen végeztem.

Ha jól tudom, van egy kisgyereked is. Van valami módszered arra, hogy egyensúlyban tartsd a munkát és a magánéleted?

Igen-igen így van, van egy két éves kisfiam, Matyi.

Az én megoldásom az az, hogy igyekszem fix munkaidőt tartani. Nyilván előfordul, hogy valami határidő vagy egyéb fontos dolog miatt ez nem sikerül, de a nagy átlagban sikerül tartani és ez sokat segít.

Ebben az a legnagyobb nehézség, hogy tényleg azt csinálom amit szeretek. Ráadásul elég agyalós is vagyok, így sokszor kapom magam azon, hogy “munkaidőn kívül” egy aktuális szakmai probléma megoldása körül járnak a gondolataim.

Mennyire változtatta meg az életed, a mindennapjaid a kisfiad megszületése?

Teljesen! (nevet.)

A munkán és a családon kívül nagyon kevés dologra marad időm…

A szüleim nagyon sportosnak neveltek, egészen gimnáziumig a heti 3-5 úszás rendszeresen megvolt, de amióta Matyi megszületett, örülök, ha megvan a heti úszásom meg a napi fél óra sétám… (nevet.)

Amúgy is egy nagyon aktív kisgyerek, sokat beszél és nagyon igényli az interakciót. Konkrétan hazaérek, épphogy be tudok kapni egy falatot, máris mesét olvasunk vagy vetítünk. Ez nekem is jó, mert ilyenkor otthon nem hagyja, hogy legyen időm a munkával kapcsolatos dolgokon gondolkodni – azonnal leköti minden figyelmem.

Szerintem zárjuk is ezekkel a gondolatokkal: elengedlek haza. Köszönöm szépen még egyszer az időd!

Én is köszönöm a lehetőséget!

KAPTÁR sikersztorik – Francisco Vera

A KAPTÁR Sikersztorik vendége ezúttal Francisco Javier Vera Gomez – a tavaszi KAPTÁR-mexikói este szervezője és a Moradas alapító-ügyvezetője.

Szia Francisco, köszi, hogy elfogadtad a meghívásom.

Szia Bálint, köszönöm a meghívást!

Pár mondatban hogy foglalnád össze a munkásságod?

Egy mondatban úgy fogalmaznám meg, hogy “szoftverekkel igyekszem jobbá tenni az emberek mindennapjait”. Olyan alkalmazásokat próbálok készíteni, amik értéket adnak a társadalomnak és hasznosak is. Az egyik ilyen például egy mexikói zárt közösségnek készült – biztonságosabbá és átláthatóbbá teszi az életüket, amire Mexikóban óriási szükség is van. Ezen kívül sok különböző alkalmazásom van: az egyik ügyvédeknek, a másik orvosoknak segít a mindennapi munkájuk elvégzésében.

Wow, ez lenyűgőző! Hogy jutottál el idáig?

15 éves voltam, amikor az első kódsorom megírtam. Igazából én csak vicces és játékokat és “lehetetlen kvízeket” szerettem volna készíteni az osztálytársaimról és barátaimról… Aztán olyannyira belejöttem, hogy még a tanárnak is mutattam pár trükköt.

Olyan srácnak tűnsz, mint aki hisz abban, hogy minden megvalósítható, pusztán eléggé kell akarni. Honnan jön ez a motiváció? Hogy tartod fenn a belső egyensúlyod?

A belső békém fenntartásának titka egyszerű: meditálok minden egyes nap. A motivációm sem sokkal bonyolultabb. Tudod, én mindig is végtelen kíváncsisággal fordultam az új technológiák és azok mindennapokba való beépítése felé… Úgy fogom fel, hogy ez az én megoldásom arra, hogy a lehető legjobban hozzájárulhassak az emberek boldogságához.

Ez elég jól hangzik! Ha jól tudom Mexikóból származol. Hogy kerültél Magyarországra és mi fogott meg annyira, hogy ide költözz?

2014-ben 4 hónapra utaztam Európába és távmunkában innen irányítottam a cégem. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az a “digitális nomád”, de – mint két évvel később kiderült – én máris egy voltam közülük. Később még folytattam az utazást pár évig – leginkább Európán belül. Bejártam több, mint 50 várost és Budapest is a térképemen volt. A legtöbb időt végül itt töltöttem.

Miután kiutaztam magam, megjelent bennem a vágy egy új, stabil otthonra valahol Európán belül. Budapestben megvolt minden, amit kerestem, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a lélegzetelállító várost választom új otthonomnak. Az építészet, a természet és a város hangulata hívott magához, de egy újonnan kialakult párkapcsolat hamar feltette az i-re a pontot és biztosította a végleges ide költözésem.

Mindig csak a nők… (nevet). Miről szól mostanában az életed? Mik a hobbijaid?

Épp most fejeztem be egy 3 hónapos intenzív magyar kurzust, de heti 1 alkalommal továbbra is dolgozunk a magántanárommal. Újra vannak házi feladataim minden napra. Nagyon szórakoztató érzés megismerkedni egy új, teljesen különböző nyelvvel, de nagyon szeretném jól beszélni a nyelvet, hogy jobban megérthessem a kultúrát.

Ezen kívül imádok sétálni a városban – heti 3-4 alkalommal ki is megyek, sokszor több órára. A város építészete ámulatbaejtő, de hétvégén azért jól esik kimozdulni és túrázni a szabadban.

Miért pont ezek a legfontosabb részei az életednek? Milyen értéket teremtenek neked?

Fontosak, mert összekötnek az engem körülvevő világgal. Imádom a technológiát a kihívások megoldására vagy a célok gyorsabb elérésére, de a nap végén kell egy hely, ahol önmagammal és a természettel lehetek. Tapasztalatból mondom, enélkül nem tudnám csinálni, amit csinálok.

Úgy hangzol, mint egy bölcs kung-fu mester. Legyen ez a zárógondolat – köszönöm szépen, Francisco!

Én is köszi! 🙂

KAPTÁR arcok – Hamar Ákos

 

Kérlek, mutatkozz be néhány sorban. Mivel foglalkozol most?

Építészmérnökként az építőipari munkafolyamatok digitalizációs átállásából veszem ki a részem, amit gyűjtőnéven BIM (Building Information Modeling)-nek szokás becézni. A témakört óriási figyelem övezi manapság Magyarországon és világviszonylatban egyaránt. Mindennapi munkám célja a bonyolult folyamatok egyszerűsítése, a sikeres adaptáció megvalósítása és a digitalizációba fektetett energia megtérülésének maximálása – legyen szó BIM applikáció-, vagy éppen szolgáltatásfejlesztésről.

 

Mi a legjobb része a munkádnak?

A munkám egyértelműen legjobb része az elégedett ügyfelek visszajelzése a sikeres projektek lezárása után: amikor 2 millió dollárt sikerül megspórolni egy amerikai kórház kivitelezésén, vagy egy hónappal hamarabb sikerül befejezni egy svéd iskolát a helyszíni hulladék jelentős csökkentése mellett – a megfelelő digitális szolgáltatás és eszközhasználat eredményeként.

 

Miért választottad a KAPTÁRt?

Az otthoni munkavégzés egy remek lehetőség számomra, bár gyakorló apukaként nem mindig a legegyszerűbb. Ilyen napokon lehet megtalálni a KAPTÁR kávégépe mellett, vagy egy eldugott sarokban, ahol annyira betakarnak a laptop képernyők, hogy egy coworker társam számára fél év után derült ki a Kaptár egy tematikus buliján, hogy “jéé, Te is magyar vagy?!”

KAPTÁR arcok – Rotem Farkas és Szigyártó Szabina

Rotem Farkas válallkozó a szoftver bizniszben. Azért költözött Magyarországra, hogy megnyissa az első fejlesztési központjukat Európában. Ahogy a cég növekedett eldöntötte (több okból kifolyólag), hogy a magyar dolgozókat máshova költözteti. Mivel megszerette az itteni környezetet úgy döntött, hogy marad (mivel végülis mindegy honnan dolgozik, a csapatok 8 országban vannak szétszórva).

Szabina az adminisztratív teendők ellátásában működik közre a cégnél. Az új FIXIE tér megnyitása után főnökével, Rotemmel együtt közvetlenül egy hónappal csatlakoztak a közösséghez.

 

Rotem:

Mi a munkád legjobb része?

Technológiai vezetőként felelős vagyok a termékeink megtervezéséért/felépítéséért és, hogy szembenézzek a legnagyobb technológiai kihívásokkal, amiket kapunk… a kihívásokkal való foglalkozás mindig is a hobbim volt és nincs is jobb annál, hogy karriert csináljunk belőle.

Mi a leggyorsabb módja annak, hogy elronts egy vállalkozást?

Van egy mondás “A bizalom jó, de az ellenőrzés jobb” megbízni a rossz emberekben miközben nem felügyeled a munkájukat a leggyorsabb út lefelé.

Szabina:

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban?

Számomra a legrosszabb dolog az otthon dolgozásban az az hogy, magányos vagy. Hosszabbnak tűnnek a napok és hiányzik az energia, ami az emberekből árad. Megvan a jó oldala is nyilván, de hosszú távon nem hiszem, hogy a legjobb megoldás lenne.

Mi a legizgalmasabb számodra az új kihívásokban?

A gondolata annak, hogy vajon képes vagyok-e megcsinálni.
Én alapjáraton egy nagyon kíváncsi természet vagyok, így minden új kihívás óriási izgatottsággal jár. Szeretek küzdeni és elérni a céljaimat és ha ez nem sikerül akkor tanulni belőlük, majd újjra próbálkozni.

Legnagyobb mérföldkövek az életedben?

Mindenképpen a külföldre költözést mondanám, vagyis inkább azt, amint abból tanultam. Mikor távol vagy otthonról, segítség nélkül felülkerekedni a nehézségeken és helytállni, mikor legszívesebben azt mondanád, elég volt. Biztosan könnyebb lett volna minden, ha itthon maradok, de nem lennék az, aki most vagyok.

Miért választottad éppen a KAPTÁRt?

Szerettünk volna egy helyet a főnökömmel ahol több élet van és a mindennapokat kicsit színesebbé tenni. Egy kedves hang a telefon másik végén hozott be minket a KAPTÁRba. Nagyon szeretünk itt lenni mert mindenki nagyon kedves, segítőkész és mindíg vannak közös programok ahol új arcokat tudunk megismerni.