KAPTÁR arcok – Őzse Attila

KAPTÁR arcok – Őzse Attila

Őzse Attila fotós az élő példa arra, hogy a fegyelmezettség és a kreativitás nem zárja ki egymást. Sőt. Talán pont az életébe vitt rendszer teszi lehetővé, hogy kibontakoztathassa a tehetségét. Ő az, aki reggel mindig ugyanakkor jön be, szigorúan végigdolgozza a napját, és közben mégis kreatív munkák kerülnek ki a keze alól. Ja, és a KAPTÁR fotósa is egyben.   Ismerünk régóta, nyugodtan mondhatjuk, ilyen jó értelemben vett megszállott embert, keveset ismerünk. Az életedben mintha a fotózás lenne mindennek az alfája és omegája. Helyes ez a meglátás? Az tény, hogy a család otthoni fényképezőgépe mindig a kezemben volt, mert egyszerűen nagyon érdekelt. 17 évesen kezdtem, és folyamatosan fotóztam. Volt, hogy egy éjszakán át azt fényképeztem, hogy milyen a havas utca Gyöngyösön, és reggel hatra értem haza, szétfagyva. Ennek akkor lett jelentősége, amikor a nem túl jól sikerült érettségim után elvégeztem egy gépgyártástechnikusi sulit, aztán elkezdtem dolgozni, és az első két hónap kábé olyan volt,mintha péklapáttal fejbe vágtak volna. Akkor realizáltam, hogy mi az a felnőtt élet, amikor anyuka nem teszi eléd a kaját minden délben, hanem pénzt kell keresni a gyárban. Világos volt, hogy én ezt így nem akarom csinálni, és elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg a fotózással lehetne-e pénzt keresni, vagy hogy is van ez. Kamu email címekkel árajánlatot kértem profi fotósoktól, és csak ültem döbbenten a gép előtt: hogy ezzel ilyen jól lehet keresni, ha az ember befut? Úgyhogy összegyűjtöttem az első fényképezőgépemre a pénzt, és eljöttem a gyárból.   Eddig egyszerű, innen szoktak következni a bonyodalmak. Szerencsém volt, mert egy barátom megkeresett azzal, hogy egy szállodába lenne szükség állandó fotósra, és felvett maga mellé alvállalkozónak. Kis problémát okozott, hogy nem volt...