A KAPTÁR Sikersztorik legfrissebb vendége Sali András, az Alphacruncher Lead Data Scientist-je.

 

Szia András, köszi szépen, hogy elfogadtad a meghívást!

Szia Bálint, köszönöm a felkérést!

Összefoglalnád nekem kérlek egy pár mondatban, hogy az Alphacruncher mivel is foglalkozik?

Boldogan! Mi ezt egy mondatban úgy szoktuk megfogalmazni, hogy “az Alphacruncher a tudományos kutatások platformja”.

Kicsit kifejtve ezt, mi magunkat a tanácsadók és a szoftverfejlesztők közé pozicionáljuk. Azt szoktuk mondani, hogy mi egy egyedi megoldáscsomagot adunk, amihez a hasonlóan egyedi piaci tudásunk és tapasztalatunk is hozzá tartozik.

Mik az aktuális projektek?

Két baromi izgalmas projekten dolgozunk épp.

Az egyik oktatással kapcsolatos szoftver, amivel különböző, komplex pénzügyi-közgazdasági fogalmakat tanítanak, úgy, hogy nem kell hozzá nagyon kódolni.

Ez sokkal összetettebb lesz, mint a ma nagyon népszerű videós online tréningek. Elsősorban azért, mert ennél élőben ott van a tanár a másik oldalon, válaszol a kérdésekre, reagál a diákok hozzászólásaira és még valós időben különböző feladatokat is el tud végeztetni velük.

És mi a másik?

A másik szoftver kutatóknak készül. Egy olyan felületet tervezünk, ahol különböző adatokat, adathalmazokat tudnak összekapcsolni, azokkal számításokat végezni, ezzel nagyban leegyszerűsítve a munkájukat, amit később akár az oktatásban is hasznosíthatnak.

Erre azért van óriási szükség, mert az adat maga egy nagyon drága termék. A kutatóegyetemek évi akár több tízmillió forintokat is elköltenek ezekre. Pénzügyi területen maradva, ilyen adat lehet pl. historikus részvény-árfolyamok vagy bármilyen más pénzügyi mutatók, amikkel később a kutatók tovább dolgoznak.

A mi megoldásunk abban fog segíteni, hogy ezek az adatok nagyobb eséllyel kerülhessenek be az oktatásba. Legtöbbször ez úgy néz ki, hogy – mivel az adat drága, csak a kutatók egy része kap jogosultságot ilyen mértékű vásárláshoz.

Általában a kutató, aki az adatra költötte a pénzt, megcsinálja amit akar és egyszerűen elfelejtődik, hogy azt az adatot bárki is látta volna az egyetemen… Pedig könnyen lehet, hogy egy új lelkes professzor, aki boldogan beépítené az órájába, de egész egyszerűen nem is tud a létezéséről…

Van valami különleges oka, hogy ennyire a szíveteken viselitek az akadémiai szektort?

Többünknek is van a csapatban ilyen múltja – köztük nekem is. Én pénzügy területén, egy svájci egyetemen szereztem a doktorimat.

Vicces, mert az egész Alphacruncher a konzulensem egyik másik diákjával kezdődött… Ő gondolta úgy, hogy ebből akár egy üzletet is lehetne építeni.

Első sorból végignézte, hogy milyen brutális pénzeket elköltenek az egyetemek adatra, saját szerverre… Fel kellett venni valakit, aki ezt az egész rendszert üzemelteti, ami aztán 2 év múlva elavul… Ekkor fogalmazódott meg először benne, hogy “ezt azért biztos, hogy lehet jobban is csinálni…”. Ekkor született meg az Alphacruncher koncepciója a mostani ügyvezetőnk, Alexandru fejében.

Várj, várj… Hogy kerültél Svájcba PhD-re?

Ez 2010-ben volt. A feleségemmel már akkor is együtt voltunk, de nem akartunk Amerikába menni… nem akartunk ennyire messze menni Magyarországtól.

“Rátaláltunk” Svájcra, ahol jó egyetemekre voltak jó ösztöndíjak és tudtunk mindketten egyszerre menni, így ezt választottuk. Én a Lugánói Egyetemen végeztem.

Ha jól tudom, van egy kisgyereked is. Van valami módszered arra, hogy egyensúlyban tartsd a munkát és a magánéleted?

Igen-igen így van, van egy két éves kisfiam, Matyi.

Az én megoldásom az az, hogy igyekszem fix munkaidőt tartani. Nyilván előfordul, hogy valami határidő vagy egyéb fontos dolog miatt ez nem sikerül, de a nagy átlagban sikerül tartani és ez sokat segít.

Ebben az a legnagyobb nehézség, hogy tényleg azt csinálom amit szeretek. Ráadásul elég agyalós is vagyok, így sokszor kapom magam azon, hogy “munkaidőn kívül” egy aktuális szakmai probléma megoldása körül járnak a gondolataim.

Mennyire változtatta meg az életed, a mindennapjaid a kisfiad megszületése?

Teljesen! (nevet.)

A munkán és a családon kívül nagyon kevés dologra marad időm…

A szüleim nagyon sportosnak neveltek, egészen gimnáziumig a heti 3-5 úszás rendszeresen megvolt, de amióta Matyi megszületett, örülök, ha megvan a heti úszásom meg a napi fél óra sétám… (nevet.)

Amúgy is egy nagyon aktív kisgyerek, sokat beszél és nagyon igényli az interakciót. Konkrétan hazaérek, épphogy be tudok kapni egy falatot, máris mesét olvasunk vagy vetítünk. Ez nekem is jó, mert ilyenkor otthon nem hagyja, hogy legyen időm a munkával kapcsolatos dolgokon gondolkodni – azonnal leköti minden figyelmem.

Szerintem zárjuk is ezekkel a gondolatokkal: elengedlek haza. Köszönöm szépen még egyszer az időd!

Én is köszönöm a lehetőséget!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Havonta küldünk neked egy levelet az éppen aktuális programokról és híreinkről.

Köszönjük! Sikeresen feliratkoztál