KAPTÁR arc – Bakonyi Péter

KAPTÁR arc – Bakonyi Péter

Öt és fél évet töltöttem a korábbi munkahelyemen – ami egyébként csupán ötven méterre van innen és filmjogokkal foglalkozik – és eljött az idő, hogy keressek valami mást, érdekesebbet. Áront (megj.:KAPTÁR alapító tag) ismerem régóta és a KAPTÁRt is követtem már egy ideje így, és nagyon szimpatikus volt amilyen szívvel-lélekkel épült és alakult a története. Beszélgettünk korábban többször és végül az az örömteli konklúzió született, hogy kipróbáljuk a közös munkát. Plusz a Basil Ica sem került messzebb nagyon. :)

Mik voltak a legviccesebb/legjobb KAPTÁR pillanataid eddig?

Elsőként, szuperek az új kollégáim. Valamint mindig jó régi ismerősökkel összetalálkozni a KAPTÁR-ban, amire már több példa  is volt a héten, másrészt az emberek kedvessége és közvetlensége nagyon jó.

Mi a legjobb része a munkádnak?

Hogy új, és kihívásokkal és tanulással teli valamint hogy új embereket ismerhetek meg.

Mi zavart a leginkább az otthon dolgozásban? 

Hogy még sosem volt rá lehetőségem. :) Egy hete jöttem el a korábbi munkámból és sem ott, sem a korábbi munkáimban nem volt lehetőség otthonról dolgozni. Hátha itt ki lehet próbálni…

KAPTÁR sikersztorik – Farkas Dani

KAPTÁR sikersztorik – Farkas Dani

A KAPTÁR Sikersztorik mai vendége Farkas Dani, a Drops alapítója és a KAPTÁR egyik őslakosa. Az alkalmazása többször volt már “A Nap Alkalmazása” több országban, több platformon is és most nemrég a TechCrunch hozott le egy interjút a csapattal a legújabb nyelv, a Hawaii bevezetése kapcsán. Köszi, hogy elfogadtad a meghívást, Dani, honnan indult ez az egész?

Én köszi a lehetőséget! Ez az egész “startuposdi” kb. 5 éve kezdődött, de akkor még nem is Dropsnak hívták. A Drops maga 3 éves. Mostanra sikerült kinőnünk magunkat egy 13 fős remote csapattá – vannak kollégáink többek közt az Egyesült Államokban, Oroszországban, Nagy-Britanniában és persze van egy itthoni, magyarországi delegáció is.

A Drops amúgy mi is pontosan? Miben más, mint mondjuk a Duolingo?

A Drops egy szótanuló, szókincsbővítésre való alkalmazás.

Szerintünk a nyelv egy élő dolog, egy kommunikációs műfaj, ezért nem is hiszünk benne, hogy csak önmagában egy alkalmazás meg tudja tanítani neked az adott nyelvet. Épp ezért, mi már az elején elhatároztuk, hogy ebből a piacból csak egy szeletet szeretnénk kivágni, ami valljuk be, amellett, hogy elég jelentős szerepet tölt be a nyelvtanulásban, nagyon szép kihívás is egyben.

Jelenleg 31 nyelvet tanítunk, természetesen szeretnénk bővíteni a palettát, de így is a világ 5 legnépszerűbb nyelvtanuló alkalmazásának egyike vagyunk.

És ebből a 31 nyelvből a legújabb a hawaii…

Igen, az amúgy egy nagyon izgalmas dolog volt. Egy poénként indult, de egy meglepően nagy durranás lett belőle. Amellett, hogy nyilván mi is jól jártunk mert a sztori miatt komoly volt a médiaérdeklődés – TechCrunch, Forbes, Venture Beat, FastCompany, stb – , a hawaii kultúra terjesztésében is sokat segített.

Ők ugye egy gyarmatosított nép, az 1980-as években például majdnem kihalt a nyelvük – alig 200 ember beszélte az ősi hawaii-t.

Most van egy “újrahawaiiasodás”, egy amolyan nemzeti öntudatra ébredés. Próbálják a nyelvet és a kultúrát “feléleszteni” és örülünk, hogy ehhez a Drops is hozzá tud egy kicsit tenni. Sokan azt hiszik, hogy a hawaii nyelv bevezetése a geg miatt történt csak, de egy fontos küldetés is került mögé. Tulajdonképpen ezen keresztül támogatunk egy kultúrát a fennmaradásához.

Erre figyelt fel a TechCrunch is?

Nem kifejezetten. Az egy teljesen tudatos és szándékos kampány része volt. Tulajdonképpen ezzel nyitottuk meg a cég PR törekvéseit – egészen idáig nagyjából “radar alatt repültünk”, ami a médiamegjelenéseket illeti.

Annak a cikknek a célja és a legnagyobb hozadéka az volt, hogy ezzel megvan a Drops “social proof” és ezekre az újságírói kapcsolatokra tudunk építeni a jövőben is amit a közelgő amerikai media tour-on már jól is fog jönni.

Top nyelvtanuló alkalmazás, hawaii kultúra megmentésének segítése, hitelesebbnél hitelesebb megjelenések és amerikai médiatúra… Mi a titkod, Dani?

A titkom? A gumicukor, rengeteget segít! (az interjú alatt gumicukorbékákat nassoltunk – a szerk.)

Viccet félretéve, nyilván nekünk is voltak nehezebb időszakaink… Szerintem az egy fontos dolog volt, hogy elhatároztam, hogy akkor sem hagyom abba, ha épp nem megy a szekér.

Ez jellemző volt rád?

Ó, nagyon! Rengeteg olyan projektem volt, ami elkezdett “megyegetni”, de aztán jött egy másik, amire gyorsan átnyargaltam. Aztán az is elkezdett “megyegetni”, én meg újra átugrottam egy másikra és így tovább… A vége az volt, hogy egyiket sem vittem végig és nyilván egyikből sem lett a végén semmi komoly áttörés.

A Dropsnál viszont eldöntöttem, hogy a következő 3 évben nem fogok másra fókuszálni, történjen bármi. Nyilván sok minden történt is, volt olyan periódus, amikor az ég világon semmi sem akart működni, de aztán elkezdett beérni a munka és a tapasztalat gyümölcse.

Az a véleményem, hogy ha 3 évig lézerfókusszal csinálsz valamit, akkor abból szinte biztos, hogy valami szuper dolog lesz! Fontos, hogy az első akadálynál ne állj meg és ne ugorj át egy új projektre, csak azért mert most az az izgalmasabb. Az új mindig lesz izgalmasabb.

Ezt a gondolatmenetet továbbszőve, mit tanított neked az elmúlt 3 év?

Azt, hogy a jó termék önmagában nem elég. Ha nem tudod eljuttatni az emberekhez, akinek az életét ez könnyebbé teheti, és nem tudsz folyamatosan megújulni, akkor megette a fene az egészet.

Ha most abbahagynánk, akkor szerintem még kb. 1 évig elfutna magától, de annyira gyorsan fejlődik a piac, hogy folyamatosan résen kell lenni és előhúzni valami újat a kalapból.

Mit tanácsolnál annak, aki applikáció-fejlesztésben gondolkodik?

Azt mondanám neki, hogy ne csinálja! (nevet)

Szoktam találkozni ilyen lelkes, fiatal padawanokkal, de sokszor nem tudom, hogy elmondjam-e nekik az igazságot. Egyrészt nyilván jó, ha tudod, hogy milyen kihívásokra számíthatsz, de ez nem mindig szerencsés.

Ha nekem valaki elmondta volna, hogy ez a piac mivel jár, lehet, hogy nem lenne Drops – pedig én szeretem hallani az igazságot, még akkor is ha fáj.

Na, miért, mi az igazság?

Onnan indulunk, hogy hajlandó vagy-e a következő fél évtizeded egy olyan lapra feltenni, amiről nem tudhatod, hogy nyerni fog-e.

Szerintem a mai világban túl sok a lehetőség, túl sok opció van – és ezek általában meg is találják az kreatív embereket. Mindig van egy projekt, ami csábítóbb, de ha nem viszel végig egyet sem, akkor folyamatosan egy helyben fogsz toporogni.

Rohadt nehéz, pláne fiatalként azt mondani, hogy “jó, akkor a következő 4-5 évem erről az egy dologról fog szólni!”. Meg ez egyedül azért nehéz is, a megfelelő embereket megtalálni kulcsfontosságú manapság, de a saját receptjét mindenkinek magának kell megalkotnia.

Mire vagy a legbüszkébb a karriereddel kapcsolatosan?

Talán arra, hogy nincs befektetőnk és sosem hajtottunk utánuk. Emiatt tudunk olyan függetlenek lenni és olyan céget építeni, amilyet mi akarunk. Nem kell az általános startup kliséket követnünk, hajtani a következő befektetői körért, az óriáscsapat-építéséért, a saját csócsóasztalos irodáért…

Nem mondom, hogy ezek rosszak, mert nyilván azért léteznek, mert működnek, de nem vagyok biztos benne, hogy ez ténylegesen jó azoknak a cégeknek, akik benne vannak.

Mi inkább a csapat jólétének optimalizálására törekszünk és igyekszünk élvezni az utat az utazás közben is.

Köszönöm az interjút, Dani – a legjobbakat kívánom neked és a Dropsnak!

Köszi szépen – viszont neked is!

KAPTÁR arc – David AhDoot

KAPTÁR arc – David AhDoot

Szoftverfejlesztő vagyok Los Angelesből, Kaliforniából, bár 18 hónapja digitális nomád is vagyok. Miután látványosan kudarcot vallottam a spanyol tanulással amíg nyolc hónapig Dél-Amerikában éltem, most nem tudom megismerni az összes olyan európai nyelvet, amelyekkel világszínvonalú ütemben találkozom.

 

Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta nomád lettél?

Mondj igent (szinte) mindenre!

Mi a legjobb része a munkádnak?

Szoftverfejlesztő vagyok, és az a dolog, amit a legtöbb ember nem vesz észre a szoftverfejlesztéssel kapcsolatban, hogy elég művészi tud lenni. Nem a szó hagyományos értelmében, hanem inkább úgy, hogy sok kreativitás és az elegancia involválódik a jó kód megírásába. Annak ellenére, hogy a sejtjeimben nincs hagyományos “művészi” DNS-szakasz, szinte minden nap elégedettséget okoz.

Melyek voltak a legviccesebb / legjobb KAPTÁR pillanataid?

Amikor Matild úgy gondolta, hogy a nevem Diarrhio :)

KAPTÁR arcok – Zacc/KV

KAPTÁR arcok – Zacc/KV

Sziasztok, Kis Viktor vagyok, gamer körökben csak Zacc/KV!

Úgy tudok dolgozni, mint a gép, de azért gyakran kieresztem a gőzt is. Maradjunk annyiban, hogy vannak őrölt pillanataim ;-)

Társas lény vagyok: nálam mindig jó valaki egy kávéra! A közösségi ebédeket nagyon várom, bár vegán vagyok, úgyhogy nekem a pörkölt is csak kávé, muhaha.

A kávészünetet legtöbbször rövidre fogom, de „igény esetén”, hosszú lére is ereszthetem.  Ha jönnél, ne habozz! (Illetve felőlem…) Tudod, hol találsz: én vagyok az egyetlen FIXIE a FLEXIE-térben!

Már most élvezem, hogy KAPTÁRtag lehetek, pedig tudom, hogy most jön még csak a fekete leves!

Tudj meg rólam többet ITT!

KAPTÁR sikersztorik – Kray Zsuzsa

KAPTÁR sikersztorik – Kray Zsuzsa

Szia Zsuzsa, köszi, hogy elfogadtad a meghívást! Megtennéd kérlek, hogy bemutatkozol? Mit érdemes tudni rólad?

Szia Bálint, köszi szépen! Én környezetkutatóként végeztem és azóta a szakmában dolgozom, amire egyrészt büszke vagyok, másrészt meg már kezd természetessé válni számomra, holott tudom, hogy a világban nem mindenhol az. Ebből a szempontból tök szerencsésnek tartom magam. A lehetőségek jönnek egymás után, egy kellemes flow van az életemben a munka tekintetében. Azóta, hogy végeztem olyan munkákat csinálok, amik a fenntarthatósághoz kapcsolódnak, illetve ennek kapcsán szemléletformálással és kommunikációval is foglalkozok. A legmegfoghatóbb példa erre a tananyagfejlesztés.

Ez izgalmasan hangzik, mesélj erről…

Most az Oktatási Hivatalnak csináltam nyári táborterveket. Ezek többnapos programok, 1-11. osztálynak szólnak, telepakolva egy bizonyos meghatározott ív mentén fenntarthatósággal foglalkozó foglalkozásokkal. Csak hogy a legnépszerűbb elemeket említsem, ebben benne van az etikus fogyasztói magatartáson kívül a globális szemléletmód, az ökolábnyom, az újrahasznosítás és a hulladékpiramis is – tudod, az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik.

Régóta beszélnek már nagyon sok helyen arról, hogy előbb-utóbb a Föld eléri az erőforrásai határát, ahonnan már nem nagyon lesz visszaút… Viszont nekem mégsem tűnik úgy, hogy bármi is történne… Mindenki tud róla, de kevesen vesznek róla tudomást. Ezen kevesekhez tartozva, nem érzed azt néha, hogy egyfajta szélmalomharcot vívsz?

Néha, de igazából nem tudnék mást csinálni. Én ezt egyébként úgy képzelem el, hogy vannak erők, amik ugyanazt a dolgot tolják-húzzák csak különböző oldalakról fogják meg. Bizony vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, hogy túl sokan húzzák az ellenkező irányba, de mit csinálhatnék? Felkelek másnap és erősebben húzom, mint tegnap. Vagy meggyőzök embereket, hogy ők is arra húzzák, amerre én. Vagy írok egy tananyagot gyerekeknek és megpróbálom az ő szemléletüket úgy formálni, hogy környezettudatos emberekké váljanak. Számomra nem csak egy munka, ez a hivatásom.

Nekem óriási nehézség, hogy én mit tehetnék azért, hogy a Föld egy kicsit élhetőbb hely legyen. Olvasgattam a témában, de nagyon sok egymással ellentétes állítást is találtam…

Igen, ez sajnos ilyen… Az interneten sok mindenki írhat sok mindent, de ha a nagyobb világszervezetek – mint például az IUCN – oldalán keresgélsz, akkor ott biztos, hogy megbízható információhoz fogsz jutni.

https://www.iucn.org/commissions/commission-education-and-communication

Ajánlom megtekintésre a Rainforest Alliance pár éve készült, “Follow the Frog” névre hallgató videóját. Tökéletesen összefoglalja, hogy ebben a nagy, komplex rendszerben hol tudunk apró porszemként úgy belenyúlni, hogy mégis legyen valami hatása.

A másik lehetőség az önkénteskedés, valamelyik szimpatikus szervezetnél – bármilyen háttérrel is rendelkezel, mindig számítanak a segítségedre a jó ügy érdekében.

Értem én, hogy ez a hivatásod, de biztos, hogy van az a pont, amikor eleged van mindenből és valahogy ki kell kapcsolnod az agyad. Erre milyen módszereid vannak?

Elmegyek jógázni!

Két dolog van ami nekem tökéletes feszültséglevezetés, ebből az egyik az acro jóga.

Decemberben kezdtem el és újra gyereknek érzem magam közben. Olyan, mintha egy új játszótér nyílt volna. Minden alkalommal sikerül valami, ami előtte nem. Fantasztikus sikerélményeim vannak benne.

Viszonylag gyakran, heti 3 alkalommal járok. Tudod, a jógánál nagyon fontos az egyensúly és a legtöbbször ezt kell keresnünk a pozícióban. Ez más néven partnerakrobatika – ketten csináljuk és nekem meg kell maradnom a levegőben, és meg kell találjuk az egyensúlyunkat.

Ez az acro jógában fizikai síkon jelen lévő egyensúly teljesen párhuzamba állítható a lelkem egyensúlyával is. Amikor meg az életembe próbálom belesűríteni a munkát, a magánéletet, a családot, a háztartást, a sportot, a szakmai kapcsolatokat, a barátokat – a mindent, akkor sokat tud segíteni, hogy megtaláljam az egyensúlyt.

A másik pedig ami teljesen feltölt, az az amikor kimegyek a természetbe. Pont ehhez kapcsolódik az egyik jelenlegi projektünk egyébként, a #NatureForAll.

Lassan az interjúnk végéhez közeledünk, de beszéltünk már tananyagfejlesztésről, hulladékpiramisról és acro jógáról is… Szerinted mi a titok, hogy mindent, amibe belefogsz, 100%-on tudod csinálni?

Hát, szenvedéllyel csinálom azt, amit csinálok. Mindig. Ha valami nem motivál eléggé, azt akkor inkább hagyom, vagy megpróbálok változtatni rajta valamit és másképp csinálom. Én azt vallom, hogy ha nem teljes odaadással csinálom – legyen szó bármiről, akkor teljesen felesleges.

Ha visszaküldhetnél egy cetlit az 5 évvel ezelőtti önmagadnak, akkor mit írnál rá?

Pár éve egy nehéz helyzetben azt mondta nekem valaki, hogy „egyszer ennek is vége lesz.”. Legyen az akár rossz, akár jó, de semmi sem tart örökké és ez számomra ez az „állandóság a változásban” elv segít túllendülni a nehéz pillanatokon.

Our events:

Október, 2018

Megjelenítés

Nincsenek események

Kategória

KAPTÁR blog – Sign up!


Iratkozz fel hírlevelünkre!

Havonta küldünk neked egy levelet az éppen aktuális programokról és híreinkről.

Köszönjük! Sikeresen feliratkoztál