KAPTÁR arc – David AhDoot

KAPTÁR arc – David AhDoot

Szoftverfejlesztő vagyok Los Angelesből, Kaliforniából, bár 18 hónapja digitális nomád is vagyok. Miután látványosan kudarcot vallottam a spanyol tanulással amíg nyolc hónapig Dél-Amerikában éltem, most nem tudom megismerni az összes olyan európai nyelvet, amelyekkel világszínvonalú ütemben találkozom.   Mi a legfontosabb élettapasztalatod, mióta nomád lettél? Mondj igent (szinte) mindenre! Mi a legjobb része a munkádnak? Szoftverfejlesztő vagyok, és az a dolog, amit a legtöbb ember nem vesz észre a szoftverfejlesztéssel kapcsolatban, hogy elég művészi tud lenni. Nem a szó hagyományos értelmében, hanem inkább úgy, hogy sok kreativitás és az elegancia involválódik a jó kód megírásába. Annak ellenére, hogy a sejtjeimben nincs hagyományos “művészi” DNS-szakasz, szinte minden nap elégedettséget okoz. Melyek voltak a legviccesebb / legjobb KAPTÁR pillanataid? Amikor Matild úgy gondolta, hogy a nevem Diarrhio...
KAPTÁR arcok – Zacc/KV

KAPTÁR arcok – Zacc/KV

Sziasztok, Kis Viktor vagyok, gamer körökben csak Zacc/KV! Úgy tudok dolgozni, mint a gép, de azért gyakran kieresztem a gőzt is. Maradjunk annyiban, hogy vannak őrölt pillanataim ;-) Társas lény vagyok: nálam mindig jó valaki egy kávéra! A közösségi ebédeket nagyon várom, bár vegán vagyok, úgyhogy nekem a pörkölt is csak kávé, muhaha. A kávészünetet legtöbbször rövidre fogom, de „igény esetén”, hosszú lére is ereszthetem.  Ha jönnél, ne habozz! (Illetve felőlem…) Tudod, hol találsz: én vagyok az egyetlen FIXIE a FLEXIE-térben! Már most élvezem, hogy KAPTÁRtag lehetek, pedig tudom, hogy most jön még csak a fekete leves! Tudj meg rólam többet...
KAPTÁR sikersztorik – Kray Zsuzsa

KAPTÁR sikersztorik – Kray Zsuzsa

Szia Zsuzsa, köszi, hogy elfogadtad a meghívást! Megtennéd kérlek, hogy bemutatkozol? Mit érdemes tudni rólad? Szia Bálint, köszi szépen! Én környezetkutatóként végeztem és azóta a szakmában dolgozom, amire egyrészt büszke vagyok, másrészt meg már kezd természetessé válni számomra, holott tudom, hogy a világban nem mindenhol az. Ebből a szempontból tök szerencsésnek tartom magam. A lehetőségek jönnek egymás után, egy kellemes flow van az életemben a munka tekintetében. Azóta, hogy végeztem olyan munkákat csinálok, amik a fenntarthatósághoz kapcsolódnak, illetve ennek kapcsán szemléletformálással és kommunikációval is foglalkozok. A legmegfoghatóbb példa erre a tananyagfejlesztés. Ez izgalmasan hangzik, mesélj erről… Most az Oktatási Hivatalnak csináltam nyári táborterveket. Ezek többnapos programok, 1-11. osztálynak szólnak, telepakolva egy bizonyos meghatározott ív mentén fenntarthatósággal foglalkozó foglalkozásokkal. Csak hogy a legnépszerűbb elemeket említsem, ebben benne van az etikus fogyasztói magatartáson kívül a globális szemléletmód, az ökolábnyom, az újrahasznosítás és a hulladékpiramis is – tudod, az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik. Régóta beszélnek már nagyon sok helyen arról, hogy előbb-utóbb a Föld eléri az erőforrásai határát, ahonnan már nem nagyon lesz visszaút… Viszont nekem mégsem tűnik úgy, hogy bármi is történne… Mindenki tud róla, de kevesen vesznek róla tudomást. Ezen kevesekhez tartozva, nem érzed azt néha, hogy egyfajta szélmalomharcot vívsz? Néha, de igazából nem tudnék mást csinálni. Én ezt egyébként úgy képzelem el, hogy vannak erők, amik ugyanazt a dolgot tolják-húzzák csak különböző oldalakról fogják meg. Bizony vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, hogy túl sokan húzzák az ellenkező irányba, de mit csinálhatnék? Felkelek másnap és erősebben húzom, mint tegnap. Vagy meggyőzök embereket, hogy ők is arra húzzák, amerre én. Vagy írok egy tananyagot gyerekeknek és megpróbálom...